Századok – 1933

Történeti irodalom - Kisch Gustav: Siebenbürgen im Lichte der Sprache. Ism.: Treml Lajos 195

196 történeti irodalom. forgatása közben mindinkább elhatalmasodik rajtunk a többékevésbbé céltalan fáradozás nyomasztó érzése s mire a kötet végére érünk, ugyanolyan mértékben csodálkozunk azon a vasenergián, amellyel K. művének anyagát összehordta, mint amilyen mértékben meg kell ütköznünk módszerének szempontjain. Tulajdonképen a Romániához csatolt területek, elsősorban Erdély helyneveivel foglalkozik, de célja nem az, hogy a helynévkutatás ügyét előmozdítsa, vagy hogy a településtörténet számára hasznosítható adatokat nyújtson. Ehelyett meghatároz hat fogalomkört : I. Gewässer, II. Gelände, III. Gestein, IV. Pflanzenwelt, V. Tierwelt és VI. Menschheit, amelyek közül különösen az utóbbi rendkívül rugalmas, mert mindent felölel, ami az emberrel valamilyen kapcsolatba hozható s ezekbe kényszeríti be az említett területek helyneveinek több, mint a felét.1 A helynevek úgyszólván kizárólag jelentéstanilag érdeklik. További sorsuk, például átszármazásuk egyik néptől a másikhoz, ami pedig a , történészt a tisztán szemantikai vizsgálatnál sokkal jobban érdekli, alig jut szóhoz. Ez annál inkább meglepő, mivel műve bevezetésében Schillert idézve (Es muss der Sänger mit dem König gehen, ahoi Sängeren a filológus, Königen pedig a történész értendő), utal a helynévkutatásnak a történelemmel való szoros kapcsolatára s kijelenti, hogy „wir. stehen vor einer Revision der Ergebnisse aller geschichtlichen Forschung im weitesten Sinne auf Grund der Resultate der Toponomastik". Ezek után 1 méltán azt várhatnók, hogy megpróbálja a legfogasabb helynévi ' problémáknak, például az ó-kori népeknek tulajdonított földrajzi neveknek újszerű megoldását, ehelyett azonban legtöbbször csak már régebben előadott nézeteit ismétli, amelyeknek alapján persze nehéz az említett revízióhoz hozzálátni. Módszeréből folyik, hogy mindent szinte kénytelen megfejteni, mert különben az illető földrajzi nevet be sem tudná osztani a fogalomkörök valamelyikébe, s így magyarázható, hogy rendesen egyetlen megfejtés mellett köti le magát, még akkor is, ha ez több oldalról nem áll ellent a kritikának. Ugyancsak a módszere eredményezi, hogy egyazon helynév, elsősorban az összetettek, több helyen szétszórva jelenik meg könyvében, úgy hogy szómutató hiányában az esetleges érdeklődő az eredménnyel arányban nem álló fáradságos keresgélésre volna utalva. így történhetik meg az is, hogy aki például nem hiszi, hogy az Ompoly végső forrása a gör. ЙЦТГЕХОУ és nincs értesülve, hogy K. ezt már régebben így magyarázta (1. Korrespondenzblatt XLIX. 1926. 44), az 1 Ezt volt tanítványa, Walther Scheiner számította ki a Martinovici—Istrati-féle helynévszótár alapján ; ő különben szintén nem ért egyet K. módszerével s helyesen jegyzi meg, hogy a fogalomkörök szerinti tárgyalásnak csak akkor van helye, ha kiterjeszkedik a teljes földrajzi névkészletre, lásd Zeitschrift für Ortsnamenforschung Vili. k. 1932. 91—102. 1. és Vierteljahrsschrift des Vereins für siebenbürgische Landeskunde. 1931. 337 skk. 1.