Századok – 1933

Értekezések - DÉKÁNY ISTVÁN: Történelmi értékelés és átértékelés 129

.történelmi értékelés és átértékelés. 155 cselekvését, sem az ezekből előálló intézményeket. A lényeget ott találjuk meg, hogy az emberi élet problematikája több kornak élményeiből adódik ; a renaissance-folyamatok állandóak, mult-hatások érvényesülnek — és mégsem keletkezik értelmetlen „halmaz", hanem valaminő egész : egy kor, amelynek értelme van, diapazonja van, mert minden „hatás" a múltból nem a mult tovaható erejénél fogva, mechanikusan, kerül össze, hanem a kor jelenének nagy problémáihoz képest. A jelen kor —- ez legyen a kor példája — valaminő, végső értelemben egységes, alapproblémát old meg — nézetünk szerint pl. a szociális kérdést — és minden tény, probléma egy középponti kérdésbe torkollik össze. Ehhez a kor-centrumhoz elevenedik hozzá a mult valamely eleme, hagyománya. A korcentrum az, mely vonz és sugároz a mult felé. Tudatos-e a korcentrális problémája? Ez pusztán lélektani kérdés, s itt nem feladatunk arra részletes feleletet adni, de bizonyosnak látszik, hogy — átlagban — tudatos, mélyen érzett valami, eszme, ami „mindennek alapján áll a korban." A kor tényei tehát nem összehalmozódnak, hanem bizonyos benső konjormitds vonzza együvé az elemeket jelenből, közeli és távoli múltból. Csak az elevenedik fel, vonzódik felszínre újból, ami a kor centrális problémájával rokon. A kor szinte hasonló a perszonalitáshoz ; t. i. egész, egység benne mult és jelen, nem teljes, de bizonyos konvergenciában található fel benne minden. A korszaknak — épp úgy, mint az embernek — ezért van meg a jelleme, dinamikus egysége, összefüggő szerkezete. A korszerkezet tehát strukturális magyarázatot kíván, mint az emberi lélek is. Wundt1

egy példájára emlékezhetünk : „Valamint Cuvier szerint egyetlen csontdarabból megállapítható az egész gerinces állat tipikus formája, úgy egy kultúra minden egyes alkatrésze megközelítőleg tükrözteti a többi alkotórészét mind." Egy kor egy intézménye tükrözteti az egész kor jellemét. A korban „teljes" konvergencia még sincsen ; a kor egységében vannak idegenszerű elemek is, melyeket kordisszonáns elemeknek mondunk. Es éppen a kivétel erősíti a szabályt. A korharmonikus elemeket „természetesnek" tartjuk, gyakran észre sem vesszük. Ami merőben idegen és eo ipso halott egy korban : az survival. „Érthetetlen" volna pl. a mai korban egy középkori földesúri magánhadsereg. De ugyanígy nem képzelhetünk el a későbbi Karoling-korban állami munkásbiztosítást. Az ily feltételezések mutatják, hogy gondolati kísérletekből 1 Logik der Geisteswissenschaften, 434. 1.