Századok – 1933
Értekezések - DÉKÁNY ISTVÁN: Történelmi értékelés és átértékelés 129
154 dékán y istván. megy végbe : feléled és kapcsolódik benne a mult számos eleme. „Beszél a mult" annak, ki megérti a szavát. íme, folytonos renaissance-lehetőségek vannak, ez ad sajátos varázst a történetnek, bonyolultságot, érthetőséget, de misztikumot is. Mert a megértés éppen olyan csodálatos, mint a meg nem értés. Miért épp ez vagy az jut renaissancehoz? Puszta véletlen játszik a jelennel hogy ez vagy az a mult-részlet parázslik fel újra hamvaiból? Szép formában utal Benedetto Croce1 arra, hogy itt is van valaminő világosság előttünk : „A halott történet ismét feléled és az elmúlt ismét jelenné válik aszerint, hogy az élet fejlődésének szüksége van-e reá . . . Mennyi történet, mely számunkra csupán holt krónika, mennyi dokumentum, mely ma számunkra néma, fog a maga idejében új életáramlattal eltelve szóhoz jutni ismét." . . . „Sohasem fogunk megérteni valamit a történeti gondolat valóságos folyamatából, ha nem abból indulunk ki, hogy a szellem maga történet és minden pillanatában egyszersmind történeti tényező és egész elmúlt történetének eredménye úgy, hogy a szellem magában hordja egész történetét,2 mely aztán egybeesik önmagával. A történet egy oldalát elfeledni, egy másikra meg emlékezni nem más, mint ritmusa magának az élő szellemnek." Végtelenül bonyolult folyamattá válik épp a szellem időnkénti szokatlan újjáéledése folytán egy-egy egyszerű „esemény" magyarázata és mégsem a „véletlen" szeszélygondolájára bízzuk magunkat. Szinte látjuk, hogy „pusztán" véletlenül nem történik semmi. Ha egy-egy esemény kellő magyarázat nélkül marad is olykor, van egy nagy egész, amely a maga összeségében értelmes : ez a „kor". Miért ékelődik bele egy elmúlt kor-darab a mi korunkba? Mi hívja életre azt, ami elmúlt? A közvetlen antecedens csak a természettudományokban igazít útba, ott, ahol nincs szó lelki „szerkezetről", emberi lények élményeiről, mert az „egész" nem szellemi egység, s érthetőség a maga folytonos változásában. Viszont a történelemben ezen egység nélkül nincs a fejlődésnek értelme, „jelentése". Az embert nem tudjuk önmagából, sem a maga korából megérteni, sem a 1 Zur Theorie und Geschichte der Historiographie. (Ném. ford.) 1905. 14. Ik. 2 Ez Croce-nál hegeli tétel. Hegel mondja (Vorlesungen über die Philosophie der Geschichte, ed. Brunstäd. 125. 1.) : „Die gegenwärtige Gestalt des Geistes begreift alle früheren Stufen in sich . . . Die Momente, die der Geist hinter sich zu haben scheint, hat er auch in seiner gegenwärtigen Tiefe."
