Századok – 1933

Értekezések - DÉKÁNY ISTVÁN: Történelmi értékelés és átértékelés 129

150 dékán y istván. zedék-periódus" tehát nem fából vaskarika. Lélektani alapon találjuk meg ennek magyarázatát s ez az egységes korélmény ; ezen alapszik a nemzedék-periódus egysége. Beszélünk pl. kiegyezés-utáni „nemzedékről." Bárminő különböző életkor is van 1870 és 1900 között, alapvető ennek a nemzedéknek sajátos állami lenyugvása s ennek folytán könnyed liberalizmusa ; bizonyos állami (sőt 1879 után külpolitikai) helyzet állandóan „készen" van, ehhez nem lehet hozzányúlni, azaz nem tehető problémává. Ez nem mindig adódik a történetben. Avagy beszélünk a Napoleon utáni, „restauráció nemzedékéről" ; ennek alapélménye a forradalmi káoszból kiábrándultság stb. Mindenütt, ahol „nemzedék-periódius" van előttünk, voltakép nem életkor, hanem egy centrális korélmény jelenti az alapot. Ebből következik, hogy ha nincs valamely időszakban centrális korélmény, akkor nincs „nemzedék" sem ; t. i. az akkor élő „nemzedékek" a (plurális kifejezés itt jellemző) az illető periódusban nem mutatnak határozott történeti jellemet, beállítottságot, nincs kitetsző diszpozíciójuk, melyet épp valamely erőteljes korélmény mozgatott s alapozott meg. Ebből az vonható le, hogy az ú. n. „nemzedék-periódus" nem állandóan felszínen lévő probléma a történelemben, hanem időszakos ! Egy-egy korban feltűnik egy-egy határozott jellemű „nemzedék", máskor nem ; egyszerűen az adatok terén dől el a kérdés, van-e ilyen nemzedék.1 A történetírói „nemzedék" is hipotetikusan áll fenn, olykor van, olykor nincs. Mivel a történettudomány retroszpektív jellemű'kritika is korról és korokról, akkor erőteljes a történetírás, amidőn egy „új nemzedék ad hangot," ha tehát van mély korélmény, mely egy nemzedéket egységes jelle-1 Felvethető az az állítás, hogy minden korban van valaminő korélmény, tehát „nemzedék" is. Ez is adatok alapján, empirikusan dönthető el. Itt azonban tekintetbe kell azt is vennünk, hogy a „nemzedék-egységet" megalapozó korélmény mindenesetre inzenzív sorsdöntő élmény és nemcsak épp valaminő élmény. Azt, amit korélménynek mondunk, sajátos kvalitás : társadalomlélektaniig hatott, erőteljes, valaminő jellemet ad egy ú. n. nemzedéknek, nem kaotikus élmény, nem szinkretisztikus valami, hanem a kort határozottan jellemző, egyéneket kollektive átható. Az is felszínre jutó kérdés, melyre szintén csak röviden utalunk, hogy egy nemzedék mennyiben jut sajátosságának, specifikus kor-beállítottságának tudatához és ehhez képest mennyiben érzi különbségeit is az előző nemzedékkel szemben ; végül mikor alakul ki sajátos disztancia-érzés. Mind e kérdések tárgyalása messze vezetne bennünket és társadalomlélektani kérdések szólesebbkörű tekintetbevétele nélkül e helyen nem oldhatók meg.