Századok – 1933

Értekezések - DÉKÁNY ISTVÁN: Történelmi értékelés és átértékelés 129

.történelmi értékelés és átértékelés. 151 művé ötvözött össze. Akkor van igazán aktív történetirodalom, amidőn egy új kor szólal meg általában. A történeti kultúra nem „az őszhajúak kultúrája", mint Nietzsche mondta, nem azoké, akik a fáradt nyugalombatérés fázós hangulatát érzik s csendesen lezárják a főkönyveket. A história nem scientia senescens, hanem a történetírás maga is épp a kor különös aktivitásának jele, az életerő bizonyítéka. 7. Kauzalitás és kor-egység. Nemcsak egy-egy történeti kollektivitásnak, hanem egyegy történeti korszaknak is megvan a maga sajátos lelki hangneme, oly valami, amit közönségesen korszellemnek mondunk. Ez is különleges beállítottságot követel a történetíró részéről. De lássuk, mit jelent egy „korszak" (epocha), mennyiben más, mint egy egyszerű, kihasított „időszak" (periódus). E kérdés akaratlanul is mélyebben belevezet a történeti kauzalitás kérdésébe. De szükséges is ennek tüzetesebb megvilágítása, mert bizonyára megkívánja az előbb mintegy aforisztikus jellegűnek látszó tény kellő magyarázata azt, hogy necsak a mult és jelen formális közelsége, lélektani egymáshoz tapadása tűnjék ki, hanem a történet tárgyának, az „egész múltnak" szoros kapcsolata. Tehát nemcsak a történetíró látja egynek, szubjektíve, a multat, hanem az valóban egység, illetőleg többé-kevésbbé szorosan kapcsolatos. E téren is ellentét van a fenomenológiai és a történetírói problémalátás között. A történelmi és a természettudományi oksági kutatás között lényeges különbséget már elvi okokból sem szokás feltételezni. Nincs kétféle oksági kapcsolat, akár a természet, akár az emberi tettek világáról van szó. Különösen azóta, hogy kauzális magyarázat terén a természettudományit tekintették minta-módszernek, lekerült a napirendről a történelmi kapcsolatok sajátos természete. Maga a pozitivista hajlamú történész sem tett mást, mint a természettudomány oksági kapcsolat formáit ismételgette önállótlanul, holott a történésznek itt külön mondanivalója van. Az ok és okozat közötti összefüggést a következőkép szoktuk elképzelni : Ax

az ok €S -A-g 9/Z okozat s ha az előbbi időben „közvetlenül" megelőzi az utóbbit, akkor közvetlen-idői antecedens-ről van szó. Ily kapcsolat a történetben épp úgy található, mint a természetben, a történész is keres közvetlen-idői előzményt. Ez a történeti változásoknál azonban csak az egyik lehetőség. Éppen egy speciálisan történeti kapcsolatnál nem szabad egyoldalúan ily módon gondolkoznunk. Az általános oksági elgondolás