Századok – 1933

Értekezések - DÉKÁNY ISTVÁN: Történelmi értékelés és átértékelés 129

146 dékán y istván. zívebb problémaérzés.1 Below írja : ,,A múltnak sokkal gazda­gabb megértéséhez jutunk, ha vele szemben oly kérdéseket vetünk fel, amelyek a jelenkor élményeiből fakadnak" ; avagy Joh. Haller : „Mult és jelen csak az elméletben választ­hatók el ; a valóságban együvé tartoznak."2 Meg fogjuk még vizsgálni a specifikus „kor-élményt." is. De már itt is látjuk, a történész élethangsúlya nem külön a múlton van, mint fel­tételezni szokás, hanem egy korokon átvonuló, egyetemes munkaközösségen. Az az ellenvetés sem sokat foglalkoztathat bennünket, amely szerint az „emberiség" nem realitás, nem valódi egy­ség, hanem csak fikció, avagy csupán jövőbeli tény ; nem volt, hanem csak lesz, nem adottság, hanem csak feladat. Ez a szociológiai vizsgálódás körébe tartozó kérdés ; hogy mennyiben volt vagy van kapcsolat — minő mértékű — az emberiség egészében, nem a történelmi beállítottság kérdése. A történész megelégszik egy minimális kapcsolattal is, azzal, hogy ezen a Földön emberek laknak együtt, kiknek sorsa valamikép már ezen az alapon közös. Magának a történész­nek tudati alapbeállítottságát itt nem érinti az emberi kap­csolat mértékének a kérdése. 5. A történetíró sorsközösségének mértéke. A történetíró, mondottuk, alapbeállítottságából kifolyó­lag egy sors- és munkaközösségnek a tagja, illetőleg részese. Ez valaminő társas, ill. szellemi közösséget, „bekapcsolt­ságot" jelent, amely igen különböző mértékű. Bennünket az érdekel, hogy a különböző bekapcsoltságnak minő kihatásai vannak a történetírásra. Legegyszerűbb példa gyanánt a nemzeti sorsközösséget vizsgáljuk meg. Egy ellenséges állam történetírója, pl. a román Jorga, írja meg3 a magyar történetet. Lehetséges-e elképzelni azt, hogy egy oly mértékű antagonizmus, minő fennállott a magyarsággal szemben a románok részéről, nem hat lényegesen hátráltatólag a történetírói munkában ? Az 1 Erre utaltunk : Történelmi realizmus és fejlődésszemlélet. Századok, 1915. 577—614. 1. 2 Id. E. Keyser : Die Geschichtswissenschaft. 1931. 14. —­Kornis Gy. : (Történetfilozófia, 1924. 59. 1.) írja : „Minden korszak életében minden mindennel a legbonyolultabban összefügg : a tör­ténész ezt a mérhetetlenül bonyolult életösszefüggést a valóság ele­venségével csak a saját korán tapasztalhatja." 3 Sajnos, így áll a dolog a Helmolt-féle Weltgeschichte legújabb kiadásában (az előtt a — cigányok történetírója, Wlisloczky írása szerepelt e helyen).

Next

/
Thumbnails
Contents