Századok – 1933
Értekezések - DÉKÁNY ISTVÁN: Történelmi értékelés és átértékelés 129
történelmi értékelés és átértékelés. 147 emberi objektivitásnak megvan a maga egyéni maximuma, egyiknél magasabb, mint a másiknál, de sohasem tetszés szerint nagy. Az idegen tárgy, minő a természettudományok vizsgálati tárgya, nem kívánja meg, hogy annak sorsához hozzásimuljunk Egészen más a történeti tárgy. Itt a történelem oly tárgya, minő egy nemzet sorsa, megkívánja, hogy emberileg teljesen beleéljük magunkat, ami csak úgy lehetséges, hogy a nemzeti élet teljességét, sajátos „történeti perspektíváját", hivatás- és helyzetérzését évtizedes munkával átéljük, a nemzet által végzett munkát megbecsüljük, azaz — egy történeti kollektivitásba beleolvadunk úgy, hogy a saját énnünk végül felolvad egy történeti kollektivitásban. Ez a Ranke által megformulázott követelmény a történetíró számára : Sich selbst auslöschen. Antagonista részéről ez a beolvadás egyéni lehetetlenség. Nem arról van szó, hogy valaki épp beleszülessék egy kollektivitásba,1 csupán az kívántatik meg, hogy őszintén beleélje magát. Ez finoman hajlékony és gazdag regiszterű történetírói elme számára is — ha személyes antagonizmusról nincs szó — legalább egy évtizedes önnevelő feladatot jelent. Arról sincsen szó, hogy minden történeti kollektivitásba, amelyről szól, a történetíró külön beleélje magát, pl. egy XIX. századdal foglalkozó világtörténész a spanyol, az angol, a francia, német, lengyel stb. nemzeti kollektivitásokba. Világtörténeti vizsgálat ezt kevésbbé követeli meg, azonban egy-egy nemzet történetírójától a beleélés magasabb foka — sőt egyenesen egy lelki beolvadás — megkövetelhető. A szociológia egy évtizeden belül kifejlesztette2 s már elterjedésnek is indította azt a gondolatot, hogy az egyéni én tudatával párhuzamosan fennáll bennünk egy „mi"-tudat (Wir-Bewusstsein, we-feeling), azaz közösségi én-tudat. Ennek kell kifejlődnie legelőször a történészben. Az én mintegy kitágul s az „én" helyett a „Mi" (a közösség) tudata terem meg a lélekben. Ehhez bizonyos, általános szociális behangolt-1 Th. Litt utal arra, hogy a vallási eltérések az igazi történetírónál alig játszanak szerepet (s tudjuk is pl. Ranke minő objektivitással dolgozott a pápaság történelme terén.) Litt arra utal, hogy pl. az egyházi élet történeti megértésének nem nehézsége az, ha valaki protestáns vagy katholikus ; az igazi nehézség ott ered, ha valaki — vallástalan egyáltalán. E példát a történetírói „sorsközösség mértékével" kapcsolatban azért hozzuk fel, mert e téren a követelmények mértéktelenül fokozhatok és káros beállításba is kerülhetnek. Pl. a szocialista azt mondhatná : „polgári" történetíró ne is nyúljon a szocializmus történetének kérdéseihez. 2 Ehhez 1. tüzetesebben : A „társas én", mint a társadalompszichológia alapproblémája. Athenaeum. 1924. 10*
