Századok – 1933
Értekezések - DÉKÁNY ISTVÁN: Történelmi értékelés és átértékelés 129
140 dékán y istván. amely a történetkutatónak esik a rovására. Egyetemes és szükségképeni kapcsolatok, azaz törvények — úgymond — kutatandók, bárhol, bármelyik tudomány területén. Nem szabad arra hivatkoznia senkinek, hogy „bonyolult a történelem tárgya" ; a kémia és fizika tárgya is bonyolult, mégis vannak felkutatott törvényszerűségek. Ez az ellenvetés, melyet a történelem tudományával szemben még egy nemzedékkel ezelőtt is tettek, ma már, Rickert óta, elhalványult. Ámde igen jellemző, minő szívósan tartotta fenn magát a naturalista-pozitivista tudományos felfogás a maga egyetemes programmkövetelésében. Nem vették még akkor szemügyre azt a kérdést, vájjon mit jelent egy ilyirányú módszertani monizmus, vájjon nem épp eltéríti-e a történészt a saját feladatának lényegétől. Hol van a specifikusan „történetírói" munka lényege, sokáig nem keresték. Igen jellemző azonban, hogy a naturalista-pozitivista felfogás hatása ma is megvan. Ha a törvények kutatásának megkövetelése el is maradt, még mindig főkövetelmény a tények és az okok összefüggésének vizsgálata. Nincs kétségünk, hogy ez a kettő mellőzhetetlen bárminő történetírásban, azonban nem látjuk bizonyítva, hogy egyben a történelemírásnak is a legmélyebb, sőt épp középponti kérdéseit teszi ki. Bizonyos, hogy a történetírás tényekből indul ki, megtörtént dolgok leírásából és bizonyos az is, hogy okokat is kutat, de ebből még nem következik, hogy ezekben főfeladatát már elvégezte. Még mindig igen el van terjedve az a felfogás, hogy a történész is —- ha már természeti törvényszerűségekről le is kell mondania — valamikép redukált természettudósnak tekintendő, aki tehát csak tényeket és okokat —- illetőleg okozatokat — keres. E felfogás szerint a történetírás színvonalának mértékét az okkutatás mutatja meg. De fordítva is : egy esemény csak akkor lesz fontos, ha annak okozata (hatása) kimutatható.1 Hogy kitűnjék, hova vezet végeredményben ez a felfogás, egy példára térünk : az Arany Bulla kérdésére. Az 1222-iki, első Arany Bullát a jogtörténész talán a jelentéktelen események közé utalhatja, hiszen csak kilenc évig volt érvényben s akkor 1 Rickert csattanós választ ad Ed. Meyer felfogására. ,,Ed. Meyer azt mondotta egyszer : történeti az, ami hatással volt vagy van. Ezzel a kérdést nem oldjuk meg, hanem csak elhalasztjuk. Hiszen a világon minden hatással bír ; ám épp a történészeket nem érdekli a legtöbb hatás, hanem éppen csak a .lényeges' hatásokat tárgyalják. Nem általában a hatással bíró tehát az, ami történeti, hanem az, ami lényeges hatást gyakorolt és ezáltal maga is lényegessé lesz." ((Die Probleme der Geschichtsphilosophie.1 1924. 59. 1.)
