Századok – 1933

Értekezések - DÉKÁNY ISTVÁN: Történelmi értékelés és átértékelés 129

.történelmi értékelés és átértékelés. 135 sem érvényesült a királyi hatalmat korlátozó törvénykönyv, bár az egy külön „garancia-paragrafussal" (az ellenállási -záradékkal) volt megtoldva. Nem érvényesült, azért próbálkoztak vele 1231-ben másodszor, amidőn az egyház tekintélyével akarták alátámasztani, de hatása még mindig igen kétségesnek mondható. Mit tehet ez esetben a jogtörténész ? Első, „pozitivista" nehézség az, hogy beismeri : a legtöbb törvény tényleges hatásának kimutatása igen kétséges. Ha tehát a törvény fontosságát aszerint vesszük, hogy minő hatás jár a nyomában, azaz minő kifejezett in concreto az okozata, úgy a legtöbb törvény jelentőségét vagy erősen redukálnunk kell — hiszen a hatás kimutatása aligha kísérelhető meg — vagy egyenesen tagadnunk kell a jelentőségét. Nézetünk szerint a jogtörténész téves útra kerül, ha az 1222-iki Arany Bullára vonatkozólag az utóbbi álláspontot választja. Arra semmiesetre sem lehet hivatkoznunk, hogy „néhány évig volt érvényben." Valamely törvény hatása esetleg igen későn mutatkozik meg, talán csak századok múlva. A szűkmarkú hatás-lemérésnek semminő különleges indoka nincs. Amint nem indokolható semmikép, hogy egy törvénynek néhány éven belül kell hatnia, úgy más, pl. 100, vagy 150 éven belül való hatásának megkövetelése is indokolhatatlan. Elég arra utalnunk, hogy a római jog hatása nemcsak a római birodalom korára terjed, hanem több mint félezer év múlva, a római jog „recepciója" utáni időkre is. A hatás időmértékének nincs szabványos klotiirje, erre bizonyára nem gondolhat egy jogtörténész sem. Ha az Arany Bulla „nem hatott", sem rögtön, sem jóval később, ez még nem indok súlytalanságának kimutatására. De más tévedés lehetősége is fennforoghat. Gyakori a külföldi jogtörténeti irodalomban is, hogy a jogtörténet kétféle értelme összekeveredik : a jogban rejlő eszméknek, elvi tételeknek stb. a története (/őstörténet) és annak a története, hogy mikép hatott alakítólag a társadalomra, bíróságokra, közigazgatásra stb., ez a jogélet története. Az utóbbi más mértéket alkalmaz a tételes jog történeti jelentőségének megítélésében, mint az első ; hatásokat keres, a jognak tényleges szabályozó erejét, társadalom- és életformáló képességét. De vájjon kimerül-e ebben egy jogszabály jelentősége ? Nem. Nem a puszta hatás, vagy siker az egyetlen mérték egy jogszabály vagy törvénykönyv jelentőségének a lemérésénél ; van más mérték is : egy jogeszme (értékgondolat) megközelítése. Valóban értékes az, ha egy uralkodó önkényuralmával szemben valaminő ellenhatás intézményesen, jogszerűen tud