Századok – 1933

Szemle - Strmšek P.: Zur älteren Geschichte der westlichen Südslawen. Ism.: Kniezsa István 106

106 szemle. hanem világos szemmel felismeri a vezető egyéniségek döntő szerepót. Feltűnő, hogy részletes irodalmi áttekintéséből hiányzik Joël kritikája, ki pedig nagy, évek óta füzetekben megjelenő művében, Wandlungen der Weltanschauung, történetfilozófiájának alapkövévé tette a generáció jelenségét. Hermann Gumbel Dichtung und Volkstum с. tanulmánya a ma ugyancsak sok gondot adó nópiség-problémának gondos és főként igen józan analízise. Inkább csak kérdez, mint felel. Csak irányokat mutat. Nagyjelentőségű Emil Ermatinqer értekezése, Das Gesetz in der Literaturwissenschaft, mely rendkívüli gazdagsággal tár fel általános történelmi problémákat és ezeknek a mult ós jeien századon át való fejlődését. Hasonlóképen hasznos olvasmány minden historikus számára Joseph Nadler cikke, Das Problem der Stilgeschichte, melyben különösképen világosan érvényesül a lelkiismeretes adatkutatás ós a lényegkutató értelmezés egyforma szükségességének belátása, mely egyébként a kötet minden értekezésében fellelhető ós mutatja, hogy a „szellemtörténelem" távolról sem lehet el az empiria nélkül. Csak éppen nem áll meg annál. A szellemtörténész nem lehet el Fritz Medicus Das Problem einer vergleichenden Geschichte der Künste c. tanulmányának ismerete nélkül s ugyanígy a többi, fel nem sorolt értekezést is haszotmal olvashatja. Joó Tibor (Szeged). Strmeek, P.: Zur älteren Geschichte (1er westlichen Südslaven. Maribor, 1929. Mariborska Tisharna. 8° 81 1. A kis munka a délszlávok, elsősorban pedig a szlovének őstörténetére vonatkozó elméleteket foglalja össze. Ezek két főcsoportra oszlanak. Az egyik szerint a szlávok őshazája a Duna melléke s eszerint a Duna medencében ós a Balkánon ma lakó szláv népek ősi lakosai mai területüknek. Mivel pedig a klasszikus irodalom szlávokat nem ismer, különböző ókori népekkel (illir, trák, dák stb.) azonosították a szlávokat. Ez a teória végleg a múlté s ma már általános a másik elmélet, amely szerint a szlávok a Duna medencébe és a Balkánra aránylag újabb időben vándoroltak be őshazájukból, a mai Lengyel- ós Oroszország határáról. Csupán azon kérdés körül folyik a vita, hogy a szlávok bevándorlása milyen időben és milyen okok következtében történt. A szláv tudósok egy része a szlávok szétvándorlásának kezdetét a Kr. u. II—III. évszázadra teszik s okát a természetes elszaporodás okozta túlnépesedésben látja, újabban azonban mind erősebben hódít a nézet, hogy a szétvándorlás nem kezdődött meg a VI. századnál korábban, magának a szétvándorlásnak oka pedig az avar uralom, amely igájába hajtva a szlávokat, magával hozta őket nyugati hazájukba. A szlovének esetében ez majdnem bizonyos. S megemlíti röviden a horvátok és a szerbek őstörténetére vonatkozó elméleteket is. Ismeretes Konstantinos császár elbeszélése, amely szerint a horvátok északi, Fehér-horvátországi (valahol Csehország területén volt) hazájukból leköltöztek a Balkánra, megverték a szlávok fölött uralkodó avarokat s megalapították a horvát államot. Valószínűleg velük jöttek a szerbek ősei is, legalább is arra vall a régi Fehér-Horvátország közelében ma lakó szorbok nemzeti nevének „szerbnek", a balkáni szerbével való teljes egyezése. Szerző nem ismeri Mikkola finn tudósnak tanulmányát a Konstantinosnál fennmaradt horvát vezérek neveiről, amelyek szerinte török eredetűek (Archiv f. slav. Phil. 1927 : 158 1.). Ha ez bebizonyul, még jobban összekuszálódik a horvátok és a szerbek legrégibb történetének amúgyis bonyolult kérdése. A kis könyvecskének nincsenek önálló eredményei, de a kérdésről jó áttekintést nyújt. Kniezsa István.