Századok – 1932

Szemle - Sümeghy Dezső: Sopron vármegye levéltárának oklevélgyüjteménye I. Ism.: Fekete Nagy Antal 474

474tí SZEMLE. történeti adatokat, olykor az egészen lényegteleneket is, csupán egymás mellé helyezi. A keretet jól formálja meg ; a család leszármazását és a családi birtokok leírását hiánytalanul megtaláljuk értekezésében, de nem méltatja figyelemre azokat a vonásokat, amelyek a családot mint a nemesi rend élő és cselekvő tagját jellemzik. A Bittóknak a Bazini és Szentgyörgyi grófokhoz való familiárisviszonyát, a családi birtokokra kapott kiváltságokat, közöttük a felségjogokhoz tartozó, de rájuk ruházott bíráskodási jogot és a család gazdálkodását csak érinti, értékelésük és gyakorlati jelentőségük tárgyalásaiba már nem bocsátkozik, pedig, amint megállapíthattuk, erre anyaga is lett volna. B. feladatának tulajdonképen csak egyik részét végezte el, míg a másik rész tovább is megoldásra vár. Ha Bálint. Sopron vármegye levéltárának oklevél-gyűjteménye. I. rész : Középkori oklevelek (1236—1526.) Összeállította : Sümeghy Dezsíí. Sopron. 1928. 8°, XXVIII + 223 1. Sopron városának példája — örömmel állapíthatjuk meg — hatott a megyére, amikor az anyag terjedelme által megszabott, szerényebb kötettel megkezdte a vármegye levéltárában található oklevelek kiadását. Amint az előszóból értesülünk, a vármegyei levéltárban őrzött középkori oklevelek nagy része a Petőházi Zeke családnak letét gyanánt elhelyezett levéltárából került ki, egyes darabok pedig a Radóczy és a Felsőbüki Nagy család iratai közül jutottak a levéltárba. Mint az oklevelek tartalmából megállapítható, a levéltár törzsanyagát jelentő oklevelek sem a vármegyei ügyvitel kapcsán keletkeztek, — részben nem is a vármegye területére vonatkoznak —, s ezért nem lett volna felesleges az összes oklevelek provenienciáját megállapítani. A szerkesztő a vármegyei ügymenetből származható középkori oklevelek hiányát a folyton változó szókhellyel és az állandó székhely után a levéltár többszöri költözésével hozza összefüggésbe. A közölt 139 darab oklevélnek tehát esak egy kis része sopronmegyei vonatkozású ; a legtöbb a szomszédos és a többi dunántúli vármegye területére vonatkozik. Sőt akadnak távolabbi vidékre, így Óbudára, Nógrád-, Körös- stb. vármegye területére vonatkozó oklevelek is. Az oklevelek szövegközlése kifogástalan és mintaszerű. Kár, hogy a mutató túlságosan rövid, aminek nemcsak az a következménye, hogy a jobbágynevek hiányzanak, hanem, hogy csak egy példát említsünk, a Vadászülési előnevű Adorján, Balassa, Huszár, Móricz. Péterffy és Veres családok minden utalás nélkül csak az előnév alatt vétettek fel. A kötet a magyar oklevélkiadások sorozatának gazdagodását jelenti ; összeállításáért a szerkesztőt, kiadásáért pedig a vármegye törvényhatóságát illeti meg az elismerés. Fekete Nagy Antal. Mohi Adolf: Lövő története. Győr, Győregyház megyei alap nvomdaműintézete. 1930. 8° 247 1. Lövő történetének szerzőjót könyvének megírására szülőföldje iránti kegyelete indította; könyvének olvasása közben élénken kitűnik, hogy a helytörténetírás eredményes műveléséhez a megkívánt felkészültség mellett mennyire szükség van sok türelemre és erős lokális nexusokra is. M. évtizedek óta gyűjti a Lövőre vonatkozó adatokat. Községe vázlatos történetét már 1892-ben kiadta (Lövő története. írták : Mohi Adolf és dr. Balics Lajos. Győr, 1892. 78 1.) ; jelen munkájában Lövő részletes történetét nyújtja, alapos tájékozódással, részben helyi és vidéki kiadatlan anyag felhasználásával. Áttekinthető képet ad a határ-