Századok – 1932
Történeti irodalom - Fodor Ferenc: Egy palócfalu életrajza. Ism.: Szabó István 75
.76 TÖRTÉNETI IRODALOM. zsellér lakott s itt vették fel Sebestyén Lőrincet, a dédesi vár kapuőrét (portarius arcis) is, akit a szerző nem kevés anachronizmnssal ,,portás"-nak nevez. , Lendületes részek azok a fejtegetések, melyekben a szerző a népesség és a település viszonyait az 1554. évi urbárium, az 1072 május 18-i összeírás, az 1696. évi dicalis s az 1715., 1720., 1828. évi regnicolaris összeírások s az újabb rendszeres statisztikai, telekkönyvi és kataszteri felvételek adatainak összevetése alapján tárgyalja. Azt a megállapítást szűri le, bogy a török hódoltságban az ősi palóc lakosság az időleges hullámzások ellenére sem cserélődött ki. Az ősi és a török hódoltság alatt feltűnő színmagyar nevű családok, ,,had"-ak 1828-ig — a fennmaradt hét had ekkor már 44 családdal — változatlanul a falu zömét alkotják, sőt a mult század derekán bekövetkezett jelentékeny népmozgalom után még 1916-ban is a 201 családból, a szerző táblázata szerint, 117 esik az 1554, illetve 1672. években már ottlakók leszármazóira. A telket a leszármazó családok, legalább is a testvérek, osztatlanul élték. így például Patkó Márton telkén lakott 1672-ben két nős férfitestvére s egy már nős fia is. A családok a belső telken külön házakat építettek s a szerző a leszármazó családok tömbökben való elhelyezkedését az első telekkönyv alapján megszerkesztett vázlat s a későbbi kataszteri térképek segítségével felismerhetővé is tudja tenni. Ez a folyamat eredményezte, hogy egy-egy belső telken a kiköltöző családtagok által egymás házainak végibe épített két sor ház között az egykori udvarból uccák lettek. A szellemes népesedés- és településtörténeti fejtegetésekbe azonban a forrásadatok téves értelmezése folytán hibák csúsztak be. A szerző figyelmét kikerülte, hogy az 1672 május 18-án készített összeírás Visnyónak csak egy részét, t. i. a Szepessy Páltól elkobzott, 14 telket kitevő ,,portio"-t tartalmazza s ezen kívül másoknak még ugyancsak 14 telkük volt a faluban. („Aliorum ses-' siones colonicales No 14.") Ez elnézés következtében az egész munka egyik fundamentális forrásába hamis adatok kerültek. Több óvatosságot kívánt volna az el- és beköltöző családok korábbi, illetőleg újabb lakóhelyeinek megállapítása is. A szerző például határozottan felismeri az 1554-ben még Visnyón lakott s innen később eltűnt Molnár-okat és Kovács-okat 1696-ban Szilváson, (az előbbieket még Kazincon is), holott Molnár-ok és Kovács-ok Szilváson korábban, már 1554-ben is éltek. Azt sem mernénk a szerző biztosságával állítani, hogy a Visnyón 1715-ben ismét feltűnő Molnár-okban a Szilvásról visszaköltöző Molnár-okat kell tekinteni, mert hiszen Molnár-ok Szilváson 1715-ben még mindig laktak. Kérdezhetnénk továbbá, hogy a Visnyóról 1554 óta eltűnt Szaniszló-kat milyen jelekből ismeri fel a szerző 1720-ban Dédesen, mikor Szaniszló-k itt is régtől fogva laktak már, sőt 1554-ben a falu bírája is Szaniszló Pál volt. De ha az 1720. évi Szaniszló-k új és más sarjadék lett volna is, amit pedig nem tudunk, nem lehetne-e bennük hasonló eséllyel a tapolcsányi Szaniszló-kat keresni, akik 1554 után falujukból eltűntek. Ε szemelvények is eléggé igazolják,
