Századok – 1932
Történeti irodalom - Fodor Ferenc: Egy palócfalu életrajza. Ism.: Szabó István 75
TÖRTÉNETI IRODALOM. tenni, hogy az elmúlt századok magyar térképészeinek tevékenységét egész terjedelmükben láthassuk, a Magyarország területén végzett topográfiai munkálatokat mind, tüzetesen megismerhessük. S a térképjegyzékek által megkönnyített részlettanulmányok nyomán összeállítható lesz a magyar kartográfia részletes története. Varga Endre. Fodor Ferenc: Egy palócfalu életrajza. (Nagyvisnyó.) Gazdaságföldrajzi gyűjtemény. Az egyet, közgazd. kar földrajzi intézetének kiadványa. Budapest, 8° 73. 1. Bp. 1930. A szerző szerint ,,a Visnyóhoz hasonló igénytelen kis faluknak alig van történelmük" (21. 1.), sőt Visnyónak „nincs is története, mert e nép sohasem volt tényezője még annak sem, ami vele, körülötte történt. Elete azonban van . . ." (73. 1.) De vájjon ellentétes fogalom-e a történet és az élet, vájjon mi maradna a történetben, ha az életet kivennénk helőle ? A két fogalom szembeállítására bizonyára ama régi helytörténetírói felfogás indította a szerzőt, mely a helytörténetet is az országos horderejű eseményekkel kimutatható kapcsolatai és jelentősége szempontjából értékelte. Ez a felfogás visszhangzik másik megállapításában is, hogy t. i. Visnvó „lakosságának sokkal érdekesebb története van, mint magának a községnek." (21. 1.) A szerző azonban a falunak „sem nem csupán a régi értelemben vett földrajzával, sem jiem csupán történetével, sem nem tisztán gazdasági életével, hanem életrajzával" kívánt foglalkozni s azt az életszintézist kereste, mely a természeti, földrajzi tényezők, a történelmi tények, a nép és a gazdaság együttes megnyilatkozásából állott elő. (3. 1.) Ez a célkitűzés, a szójátékszerűleg ható s látszólagos ellentmondások dacára is, helytálló és megfelel a helytörténetírással szemben ma felállított követelményeknek. A munka szerkezete azonban már nem szolgálja a kitűzött szintézis érdekeit. Külön fejezetek szólnak ugyanis a természeti tényezőkről, a „történeti mult"-ról, a népről, a településről és a gazdasági életről. Az összetartozó elemek, pl. a nép és a település szétválasztása akaratlanul is ismétlésekre vezet, megnehezíti a kölcsönhatások kidomborítását s azt a látszatot kelti, mintha a község „történeti mult"-jában a község népesedés-, település- és gazdaságtörténete nem foglalhatna helyet. A borsodvármegyei Visnyó már az Árpád-korban áll. A középkorból számos adat szól birtokjogi helyzetéről, de életébe az első betekintést csak az 1554. évi urbárium nyújtja.1 Eszerint a dédesi várhoz tartozó Visnyón 12 egésztelkes, 3 féltelkes jobbágy — a telekkülönbségről a szerző nem szól — és 5 1 Ezt az összeírást a szerző állandóan 1556-ról keltezi s az Országos Levéltár ,,U. et C. F. 47. No 48" jelzete alatt idézi, holott itt az elkobzott Szepessy javak, köztük a visnyói porció 1672 febr. 12-én felvett inventariuma van ; az 1554. évi urbárium helyes jelzete : U. et C. F. 45. No 36, mely a szerző munkájában elő sem fordul.
