Századok – 1932

Történeti irodalom - Osztern Róza: Zsidó újságírók és szépírók a magyarországi németnyelvű időszaki sajtóban 1854-ig. Ism.: Pukánszky Béla 69

TÖRTÉNETI IRODALOM. nem ismeri kellően az irodalmat. Vonatkozik ez általánosságban a protestáns egyháztörténelmi irodalomra, amelyet csak igen kevéssé von be kutatásai területére, de kiváltképen arra, hogy az általa tárgyalt anyagot nem tudja kellően beillesztem korábbi ismeretanyagunkba. Ennek legkirívóbb példája ez a mondata : „Matuscheket megelőzőleg ugyan van egy Telekesi nevű vikáriusa is Keresztélynek, de az ő két-hároméves működéséről semmit se tudunk. Telekesi előléptetése után . . ." (23. 1.) A szerző, akinek az adatok olvasásakor nem villant fel emlékezetében a Rákóczi szabadságharc nagynevű egri püspökének, Telekessy Istvánnak a neve, mellőzhetőnek vélte annak megállapítását, hogy ki lehetett ez a Telekesi, aki előléptetése miatt távozott a gj'őri vikáriusi méltóságból. Pedig már Szinnyei írói lexikonja is megoldotta volna a rejtélyt, Telekessy sikerült életrajza pedig (Csanády László: Telekessy István, Eger, 1912, 11—5. 11.) további útmutatást adctt volna a püspökhelyettesnek mondott vikárius restaurációs tevékenységéhez is. Hasonló könnyedséggel intézi el gróf Nádasdy László csanádi püspök 1713-i püspökhelyettesi szereplését, pedig Sörös Pongrác tanulmánya (Fogarasföldi Nádasdy László gróf, Religio, 1912, 213—5. 11.) megint több más értékes adattal és szemponttal is szolgált volna. Kelemen nem adja elő tisztán (42—3. 11.) azt a jogi helyzetet, amibe felszabadítási váltságot fizetni nem tudó magyar cisztercita és premontrei monostorok a váltságdíjat kifizető osztrák monostorokkal szemben kerültek. Pedig erről Karácsonyinak általa is használt egyháztörténelme is megemlékezik. Ott megtalálta volna az monostorok helyes neveit is. A helynevek írásánál több helyen következetesen hol Sommereint, Mannersdorfot, Aut ír, hol meg Szentkeresztet (17. 1., de helyesen 43. 1.) Heiligenkreuz helyett. Nagyon bizonytalanul beszél (35. 1.) a földesurak plébánosi presentációs jogáról szólva, nem veszi észre, hogy itt magánkegyuraság alá tartozó plébániákról van szó. Kelemen munkáját használhatóvá teszi a sok új adat, amit munkájában feldolgozott; kár, hogy a feldolgozás módszeressége, az irodalom beható ismerete nem áll arányban azzal a szorgalommal, amit a szerző az anyaggyűjtésre fordított. Tóth László. Osztom Rózsa: Zsidó ujságírók és szépírók a magyarországi németnyelvű időszaki sajtóban a „Pester Lloyd" megalapításáig, 1854-íí;. (Német Philologiai Dolgozatok XLV. sz.) Budapest, 1930. 8° 95 1. Osztern Rózsa komoly, érett ítélőképességre valló tanulmánya megérdemli, hogy nemcsak a magyar germanista és irodalomtörténetíró, hanem általában XIX. századi történetünk minden kutatója figyelembe vegye és eredményeit felhasználja. A hazai sajtó és publicisztikai szépirodalom történetét világítja meg a zsidó térfoglalás szempontjából s e térfoglalás rajzával közvetve fényt vet a németnyelvű polgári műveltség bomlási folyamatára és a magyarnyelvű liberális publicisztika kialakulására is.