Századok – 1932
Történeti irodalom - Osztern Róza: Zsidó újságírók és szépírók a magyarországi németnyelvű időszaki sajtóban 1854-ig. Ism.: Pukánszky Béla 69
.70 TÖRTÉNETI IRODALOM. A feltárt anyaghoz hozzáteimivaló alig akad ; az anyaggyűjtés munkáját a szerző lelkiismeretesen elvégezte. Minthogy azonban a fejlődés egységes menete előadásában a műfajokra való tagolás által erősen szétforgácsolódik, az alábbiakban megpróbálok röviden rámutatni az irodalomban szereplő zsidóságnak egyrészt a magyarságban felolvadó és faji sajátosságaihoz ragaszkodó németséghez, másrészt az öncélú magyar kultúrához és közszellemhez való viszonyára. A zsidóság jelentősebb térfoglalása nálunk a húszas évek végefelé kezdődik, amikor a hazai németnyelvű kultúrában hézagot kell pótolnia s amikor az általa hirdetett liberális-demokratikus ideologia megfelelt a magyar reformpárt törekvéseinek. A zsidóságnak hézagot kell pótolnia, mert a német kultúra közvetítésében addig vezetőszerepet játszott katholikus és protestáns német polgári értelmiség tömegesen csatlakozik a magyarsághoz. A Kazinczy ellen az Auróra-kör részéről intézett támadás s még inkább a támadáshoz fűződő polémia felveti a német nyelven való írás jogosultságát és értékét illető összes kérdéseket s az irodalomban szereplő németség túlnyomó része könnyen odadobja nyelvét, hogy teljesebb értékű magyarnak tekintsék, sőt maga lesz leglelkesebb propagálója a nemzeti nyelvnek és a nemzeti nyelvű irodalomnak. A német értelmiség másik — jóval kisebb ·— része faji öntudatra ébred, de nem akarván ellenzéki magatartásának a magyar reformmozgalommal szemben nyíltan kifejezést adni, visszavonul a publicisztikai és irodalmi szereplés színteréről. Az irodalmat művelő németség erősen megritkult sorait természetszerűen a zsidóság tölti ki. A zsidó szellemi térfoglalás első hulláma pontosan egybeesik a németség beolvadási folyamatának erőteljesebb megindulásával, illetőleg az öntudatra ébredt német kisebbségnek a magyarságtól való elszakadásával. A zsidó publicisztika és irodalmiság kedvező fogadtatását jelentősen elősegítette az a körülmény, hogy a magyar reformtörekvések és az ifjú-német (jungdeutsch) irodalom liberálisdemokratikus iránya között igen sok eszmei közösség volt. Zsidónémet íróink pedig egy-kettőt kivéve száz százalékig benne éltek az ifjú-német ideológiában. Legjellemzőbb jegye a gyorsan fellendülő zsidó-német publicisztikának és irodalomnak az európaiságra és aktualitásra való törekvés. A zsidó-német literátorok korszerűségre törekvése szinte megváltoztatja viszonyunkat a német szellemi élethez ; míg addig a magyarországi németnyelvű irodalom majdnem egy emberöltővel mögötte halad a német irodalom eseményeinek, addig most egyszerre válnak ismeretessé a sajtó és a szépirodalmi folyóiratok révén a legújabb szellemi áramlatok Németországban és Magyarországon. De az európaiság és korszerűség követelménye mellett a zsidó írók és publicisták különös súlyt helyeznek magyarságukra is. A magyarság ügyét akarják szolgálni, főkép a külföldön propagálni s mint szerkesztők is arra törekednek, hogy lapjaik és folyóirataik magyar, vagy legalább hazai jellege kidomborodjék. Van valami fonákság abban, hogy a