Századok – 1932

Értekezések - KRING MIKLÓS: Kun és jász társadalomelemek a középkorban - 35

46 KRING MIKLÓS. A kunok nomadizálását is hasonlókép lehet elképzelnünk. Valószínűleg ilyen ideiglenes szállástelepeket határoztak meg a „circa", „in circuitu" kifejezéssel. Ε téli telepek — mint említett példáink is mutatják — rendszerint valamely magyarok-lakta hely körül terültek el. Radloff szerint „a nyári telepek közös birtokid szolgálnak, viszont a téli telepeket egyes családok vagy személyek tulajdonának tekintik".1

Ha a nomadizáló nép életmódjához képest szűk határok közé van szorítva, akkor az egyéni birtoklás révén idők folytával nyárra is állandósulnak a téli centrumok, az ideiglenes téli menedékhelyekből állandó tartózkodási helyek, szállások lesznek. Okleveles anyagunkban 1340-ben hallunk először kun descensusról : Kochola fia, Péter kun Losonczi Dénes birtokán hatalmaskodott s onnan annak egy jobbágyát „ad suum descensum adduxisset".2 Ettől kezdve mind sűrűbbé és általánosabbá válik a szállás szó használata, bár a helymeghatározások bizonytalansága még ekkor sem tűnik el egészen : 1389-ben „in descensu C'omanorum circa ecclesiam beatorum Fabiani et Sebastiani martyrum" datálja egy oklevelét Csáktornyai István nádor.3 Ha a szállásneveket vizsgálat alá vesszük, úgy találjuk, hogy legnagyobb részük többnyire pogány, itt-ott azonban keresztény személynévhez kapcsolódik. így például Kolbász-, Törtei-, Kömpöc-, Bojcha-, Waichunnépe-, Alonynépe-, Buzgan-, Csorba János-, Bese Mihály- stb. szállása.4 Feltehet-1 Németli Gy. i. m. 21. 1. — Ratzel a nomadizálásról a szilárdabb letelepülésre való átmenetet háromfélekópen képzeli el ; többek közt „entweder ist ein Wandervolk durch Zwang auf so enge Gebiete beschränkt worden, dass vom umherziehenden Hirtenleben keine Rede mehr sein konnte." Idézve Kötzschkénél, Dte. Zeitschr . . . N. F. II. iTahrgg. 275. 1. jegyz. 2 Gyárfás I. i. m. III. köt. 478. 1. = Bánffy-oklevéltár, I. köt. 108. és köv. 1. 3 Gyárfás I. i. m. III. k. 511. 1. Győrffy I. : A nagykun tanya, Budapest, 1911. 8. 1. A kun szállások nem lehettek mások, mint a török-tatár népek aoljai, téli szállásai az ősi formában. Idővel e szállásokon templomok épültek, mi „végleg magához köti a szállást s ezzel megveti az alapját a belőle fejlődő falunak". A sátort nemsokára putri, kaliba váltja fel, majd ezek is idővel „a ház formáját veszik fel. Lassanként az udvarokat felkerítik s előttünk áll a falu, az egykori téli szállás". V. ö. még 22. 1. ,,A törvény ... a templombajárás kötelezettségével állandó helyhez kötötte a nomád kun szállását, mely lassanként faluvá, majd esetleg várossá nőtt ki." 4 L. a később idézendő okleveleket. Olv. még Gombocz Z. id. ért. Árpádkori török személyneveinkről ; Kolbász 28., Törtei 38. 1.