Századok – 1932

Értekezések - KRING MIKLÓS: Kun és jász társadalomelemek a középkorban - 35

KUN" ÉS JÁSZ TÁRSADALMUNK A KÖZÉPKORBAN. 41 az utóbbi törvénycikkeket, kétségtelenül igen mélynek érezzük a szakadékot, amely a két rendelkezés feltüntette állapotot egymástól elválaszt ja. A nemesekével egy és ugyanaz a szabadság és a servilis condicio nehezen összeegyeztethető ellentétben áll egymással. De ha figyelembe vesszük, hogy még a XVI. század eleji törvényhozás is a nádor, tehát közjogi méltóság elé utalja a kunok, jászok és a nemesek közt támadt határpereket1 és ha arra gondolunk, hogy esetleg éppen az egy és ugyanazon szabadság ily kiélezett hangsúlyozása származik a XIII. századnál későbbi időből, az ellentétet már nem találjuk olyan élesnek. Különben lássuk, miként kell értelmeznünk a kunoknak királyi servienssé tételét. A kunok bejövetelük óta a magyarság előtt mint egység, mégpedig mint zárt katonai egység szerepeltek (1279 után is a magyar seregek zömét még sokáig a kunok alkotják). S ha Rogerius megfigyeléseit azonosítjuk magyar kortársai gondolkozásmódjával, akkor a kunok, mint a király közvetlen környezetéhez tartozók, mint a király emberei tűnnek fel előttünk.2 Amikor tehát 1279-ben felmerült annak szüksége, hogy őket a magyar társadalom keretébe beillesszék, vájjon hová máshová lehetett volna sorozni a maguk összességében egyenként („universi et singuli"!) a király mellett harcoló kunokat, mint „in coetum et catervam servientium regalium, regie maiestati specialiter exercituare debertcium".3 Ε rendelkezés persze nem számolt azzal, hogy a királyi serviensek közé sorolás pusztán egy külső jegy alapján történt s nem volt tekintettel arra, hogy e külső jegy, a király vezetése alatt való személyes hadrakelésnek az akkori viszonyok közt reális alapja, a földnyujtotta anyagi erő hiányzott. Minél inkább kevesbedett a hadizsákmányolásra való alkalmak száma, minél inkább eltűnt annak lehetősége, hogy óriási marhacsordáikkal bejárják, legelőiket váltogatva, az egész országot4 s végül minél tovább húzó ott-halasztódott 1 1518 : 32. §., 1519 : 32. §., 1521 : 64. §.. 1523 : 51. §., 1525 : 8. §. (Kovachich : Sylloge, 263., 323., 345. és 352. 1.) 2 Rogerius : Carmen miserabile cap. 7. „ ... si minimus Comanus accederet, statim ut patebat aditus intrabat et Comanos tam in sessionibus quam consiliis et in omnibus Hungaris preferebat." A kunok — mondja a 12. fej.-ben •— „solum regem habebant in Hungaria protectorem". (Endlicher, S. : Monumenta Arpadiana, Sangalli, 1849. 261. és 263. 1.) 3 A szokásos formulák alapján összeállítva. 4 „Cumani, Philistaei . . . civitates et oppida . . . non habebant seque pro eorum libito de patria ad pátriám dictae provinciáé cum