Századok – 1932

Értekezések - KRING MIKLÓS: Kun és jász társadalomelemek a középkorban - 35

KUN" ÉS JÁSZ TÁRSADALMUNK A KÖZÉPKORBAN. 39 és a legközelebbi országgyűlésen (?) hozandó rendelkezéseket („que omnia, videlicet tarn articulos prenominatos, quam aha, que in prefatam convocacionem per ipsum dominum legatum fuerint ordinata")1 ünnepélyes privilégium iormájában — sub bulla aurea—fogja kiadni s ennek egyik példányát a legátusnak átadni. Az 1279 augusztus 10-i kelet alatt ismeretes oklevél nem aranybullás ünnepélyes privilégium, nincs invocatiója, mellőzi az inperpetuum formulát és a méltóságok felsorolását, tehát kiállítását tekintve nem felel meg az első privilégiumban ígért oklevélnek. Mégis, mivel arra alig gondolhatunk, hogy ily rövid időn belül a kunok dolgában három oklevélben is intézkedett IV. László,2

a június 23-i privilégiális kitételét csak az augusztus 10-ire vonatkoztathatjuk, melynek azonban a provenienciája sem egészen bizalmatkeltő. Eredetije ismeretlen.3

A XVII. század végén még nem tudnak róla, csupán a XVIII. század második fele óta emlegetik. Tehát a XVIII. század első felében válhatott ismeretessé.4 1 Az első törvény érdekes tagoltságú : I. Azok a cikkek, amelyekre IV. László ,,in presencia . . . legati et omnium prelatorum et religiosorum virorum et satraparum" esküdött meg. Ezek 3 pontra tagozódnak (a 3. öt alpontban adja Usacus és Tolon ígéretét), köztük az egyik „novem alios articulos" emleget, melyek a keresztények és kunok helyzetére vonatkoznak. Hogy mi ez a kilenc pont, arról nem szól az oklevél. Vájjon ezeket külön privilégiális tartalmazza ? II. Előre megígéri a király a legközelebbi convocación hozandó rendelkezések megtartását. 2Rövid időn belül,mivel ennek, mint éppen a legátusnak átadandó ünnepélyes oklevélnek a püspök elutazása előtt kellett kelnie, már pedig a legátus 1281 őszén távozott hazánkból. (Utoljára 1281 szept. 6-án hallunk róla Esztergomban. — Olv. Pauler Gy. i. m. II. köt. 562. 1. 256. jegyz.) 3 Szentpétery I. egyetemi tanár úr mély hálára kötelező szíves közlése szerint csupán egy XVIII. századi átiratát ismerjük, bár eredetije Pray szerint megvolt a bécsi cs. titkos levéltárban (olv. Fejér, G. : Codex diplomaticus V/2, köt. 519. 1. és Pray, G. : Dissertationes historico-criticae in annales veteres Hunnum, Avarum et Hungarorum. Vindobonae, 1774. 117. I. Ő „ex originali" közli az oklevelet.) Az első oklevélnek egy 1338-i pápai (XII. Benedek) átirata ismeretes a vatikáni levéltárban, de — állítólag — ugyanott megvan az eredeti is. 4 Amikor I. Lipót 1668-ban a kunok és jászok kiváltságait újra megerősíti, a privilégiumok sorozatát 1407-tel nyitja meg, az 1279-es oklevelekről nem tesz említést, tehát azokat a XVII. század végén még nem ismerték. Pray 1774-ben adta ki a bécsi cs. titkos levéltárbeli eredeti (?) példány alapján. Fejér pedig azt mondja, hogy ő a jászkun kerületeknek az 1790—91-i országgyűlés elé terjesztett reflexióiból ismeri. Illéssy J. : A jászkunok eladása a német lovagrendnek. Századok, 1905. évf. 35. 1. 1. jegyz. Lásd különben a fentebbi jegyzetben idézett munkákat.