Századok – 1932

Értekezések - KRING MIKLÓS: Kun és jász társadalomelemek a középkorban - 35

KUN" ÉS JÁSZ TÁRSADALMUNK A KÖZÉPKORBAN. 37 a modern társadalom rétegei számára van lefoglalva.1

A középkor labilisabb, kisebbkörű csoportjai a modern társadalmi osztályokkal szemben elemi társadalmi osztályoknak tűnnek fel. A középkori társadalom rétegeződése inkább továbbfejlődésre többé-kevésbbé képes társadalomelemeket ismer, mint társadalmi osztályokat, melyeket a belső kölcsönhatások alapján kialakult közszellem kovácsolt lassú fejlődés folyamán egységessé.2 Ε meggondolások alapján kíséreljük meg a magyarországi kunok és jászok körében a középkor folyamán végbement társadalmi változásokat és átalakulásokat vizsgálat alá venni.3 Ε vizsgálatoknak a fentebb említetteken kívül speciális akadályai is vannak. Az egyéb társadalomtörténeti kutatásokkal közös nehézség mellett, hogy t. i. az elsősorban jogi formákat figyelembevevő okleveles anyagban a társadalmi jelenségeket kell keresni, az is megnehezíti munkánkat, hogy egy a társadalmi fejlődés magasabb fokán álló nép terminológiáján át kell a primitívebb fokon élő nép társadalmának rajzát megkísérelni. Nem szabad felednünk azt sem, hogy a kunságot, jászságot sokkal közvetlenebbül érték a magyarság részéről minden irányban a hatások, mint az határszéli vagy csak kis területen szomszédos település esetében történt volna. Első feladatunk tehát az oklevelek kun és jász társadalomra vonatkozó terminológiájának a tisztázása. Ε szerény kísérlet nem is kíván a terminusok interpretációján és egymásravonatkoztatásán kívül mást adni. Vizsgálódásaink kiindulópontjául — a közfelfogást követve — IV. Lászlónak úgynevezett kun törvényeit4 választjuk, ha nem is ezek az első emlékeink a kunok magyarországi életéről. 1 Vierkandt, A. : Gesellschaftslehre, Stuttgart, 1923. 310. és köv. 1. 2 De már pl. a királyi serviensek mozgalma tipikus osztálymozgalom. Az eddig mondottakra nézve olv. Dékány I. kitűnő fejtegetéseit : A történettudomány módszertana. Budapest, 1920.69—72. 1. 3 Dolgozatom főleg azokon az okleveleken alapszik, amelyeket Gyárfás I. : A jász-kunok története (Kecskemét, Szolnok, Budapest, 1870—1885) című négykötetes munkájában adott ki. A már korábban megjelent és Gyárfás által csak újra lenyomatott okleveleket csak abban az esetben idézem első kiadásuk nyomén, ha Gyárfás esetleg az éppen hivatkoztam részt kihagyta. Gyárfás óta az újabb oklevéltárak csak kevés új anyagot hoztak ; az Országos Levéltárban is csak néhány olyan darabot találtam, amelyet ő nem ismert. (Sajnos, jóformán csak a Zsigmond-korabeli anyagot tudtam ott az Óváriregesták alapján áttekinteni.) 4 Marczali H. : Enchiridion. Budapest, 1901. 175. és köv. 1.