Századok – 1932
Értekezések - KRING MIKLÓS: Kun és jász társadalomelemek a középkorban - 35
50 KRING MIKLÓS. megítélése végigkísérhető a rendiség kialakulásának korától kezdve Werbőczyn át egészen a legújabb időkig. A jogi gondolkozás a rendszert keresi, az élet változatosságában a közös vonásokat, a leegyszerűsített formákat igyekszik megrögzíteni. A német jogtörténet — Düngern szerint —• „jogi formákkal foglalkozott, e formák keletkezése és célja nem érdekelte".1 A jogtörténeti kutatás e dogmatikus jellegére igen jellemző, hogy a társadalmi jelenségeket a rendiség keretén belül vizsgálta még olyan korra vonatkozólag is, amely korban rendiségről még nem is beszélhetünk.2 Amíg tehát a magyar korai középkor társadalmi jelenségeinek a vizsgálatát a terminológia határozatlan volta, addig a rendi társadalom elemzését az a körülmény nehezíti meg, hogy ugyanazon terminus mögé heterogén természetű jelenségeket vagyunk hajlandók csoportosítani.3 A társadalom rétegeződésének vizsgálatánál sohasem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a rendiség kereteiben oly elemek is húzódhatnak meg, amelyek jogilag talán többé-kevésbbé besorozhatok egy-egy rendbe, de mint az illető kor társadalmi fejlődésének képződményei, a rend kategóriájába semmiképen sem illeszthetők bele.4 A rend fogalmával szemben tehát egy olyan terminussal kell élnünk, amely e társadalmi képződmények mivoltára inkább jellemző. Az osztály fogalma elsősorban a XIX—XX. század, 1 Düngern, Ο. v. : Adelsherrschaft im Mittelalter. München, 1D27. 4. 1. Hogy a jogtörténet az alkotmányi és jogi viszonyok szociális alapját nem kutatta, onnan is magyarázható, hogy az e kutatások alapjául szolgáló oklevelek elsősorban a jogi formákat tükrözik. Forrásaink ilyetén természetéből következik, hogy a fejlődésben másodlagosát, primérnek vagyunk hajlandók feltételezni. Pedig elsősorban a társadalom szabályozza a jogot és csak másodsorban hat vissza a jog a társadalom formálására. Jól mondja Vierkandt, A. : „das Erste im Erkennen, das Letzte in der Wirklichkeit ist". Gesellschaftslehre, Stuttgart. 1923. (Sajnos csak I. kiadása van kezemnél.) 56. 1. Olv. még Dékány I. i. m. 192. 1. 2 Ebbe a hibába estek mindazok, kik már pl. az aranybulla korában kialakult köznemesi rendről beszéltek. Ε szemlélet eredetére nézve ld. Mályusz E. : Polgárságunk részvétele a középkori országgyűléseken. Protestáns Szemle. 1927. évf. 142. ós köv. 1. Hasonlókép tőle: Geschichte des Bürgertums in LTngarn. Vierteljahrschrift für Sozial- und Wirtschaftsgeschichte, 1928. évf. 356. és köv. 1. 3 Legjellemzőbb erre a familiárisok társadalmi rétegének Werbőczy útmutatása nyomán való csaknem teljes figyelmen kívül hagyása Szekfű Gv. könyvéig. (Serviensek és familiárisok, Budapest, 1912.) 4 V. ö. Lederer Ε. : A legrégibb magyar iparososztály kialakulása. Századok, 1928. évf. 503. í. Váczy P. i. m. 33. 1. 1. jegyz.
