Századok – 1932

Értekezések - KRING MIKLÓS: Kun és jász társadalomelemek a középkorban - 35

Kun és jász társadalomelemek a középkorban.1 (I. közlemény.) I. A középkori magyar társadalmi kategóriák vizsgálata közben a XIII—XIV. század fordulóját megelőző kort el kell választanunk attól az időszaktól, amely körülbelül talán a XIV. század közepe táján kezdődik. Ε szétválasztást szükségessé teszi a társadalmi terminológiának bizonyos, a rendiség kialakulásával összefüggő, megállapodottabb volta a korábbi, változó tartalmú fogalommegjelöléseket mutató terminológiával szemben. A magyar korai középkor szemlélete úgy látta, hogy a társadalom számtalan kisebb-nagyobb gazdasági s egyéb feltételek által meghatározott csoportra, osztályra (coetus, caterva, collegium) bomlik. Az egyes ember az élet ezerféle vonatkozásának megfelelően gyakran más és más csoport tagjaként tűnik fel. A gazdasági adottságok, a személyes viszony egymást keresztezvén, a coetusok, catervák pontos megkülönböztetését jóformán lehetetlenné teszik. Az egyes hovatartozását világos elválasztó határok nem szabják meg.2 Azzal a társadalmi folyamattal kapcsolatban azonban, amely a rendiség kialakulására vezetett, bizonyos jogi („közjogi") jellegű jegyek alapján kezdték az egyesnek társadalmi helyzetét megítélni s e megítélés alapján egyik vagy másik rendbe sorolni. A társadalmi helyzetnek e jogi alapon történő 1 Jászkunok helyett kunokat és jászokat azért mondok, mivel egyfelől a kunokról jóval előbb találunk okleveles említést, mint a. jászokról, másfelől pedig mert a kunok számbeli és — mint alább látni fogjuk — társadalmi és gazdasági tekintetben is felette állottak a jászoknak. Kezdetben a kunokat és jászokat — úgy látszik — még a kormányzat tekintetében is megkülönböztették. Perényi Miklós lovászmesterről halljuk először 1419-ben, hogy ő a kunok és jászok bírája. De már jóval előbb is (1370 óta) van rá adat, hogy a nádor, illetőleg a kirendelte kun bírák jász ügyekben hoztak ítéletet. Olv. Gyárfás I. alább id. m. III. köt. 505., 512. és 565. 1. A társadalomelem terminus használatát a bevezető sorok igyekeznek megokolni. Lásd különben Dékány I.: Gazdaság- és társadalomtörténet. A magyar történetírás új útjai. Budapest, 1931. 197. 1. 2 V. ö. Váczy P. : A királyi serviensek és a patrimoniális királyság. Különlenyomatban. (Századok, 1927. évf.-ból.) Budapest, 1928, főleg 6. és 95. 1. 3*