Századok – 1932

Értekezések - ECKHART FERENC: Vita a leánynegyedről 408

414 ECKHART FERENC. olyan nagy nehézségekbe a jogfejlődés tényezőire rámutatni, mint másutt, ahol hasonló források ismeretlenek vagy csak nagyon gyéren találhatók. Feltehetjük-e, hogy nálunk, hol a XIV. századtól kezdve a királyi udvarban igen fejlett bírói működés folyt, nem lehettek a curiában olyanok, akiknek a jogi műveltsége egyben és másban tovább fejleszthette a hazai jogot? Nem kell őket persze a curia világi, hanem inkább az egyházi tagjai és leginkább a protonotariusok közt keresni. Ezek bizonyára tanultak jogot. Éppen Holub írta meg, miként fejlődött ki a XIV. században a fiúsítás intézménye, szintén a női öröklés körébe vágó intézmény, mely régebbi előzmény nélkül egyesít idegen jogi felfogást a hazai adományrendszerrel.1 Az ő kitűnő értekezéséből tudjuk, hogy ez az intézmény, mely hamar gyökeret vert a magyar jogi felfogásban, a királyi udvarból indult ki. Miért volna lehetetlen elhinni, hogy az egyenlő női öröklés elve a vásárolt birtokban szintén a királyi curia praxisából indult ki, hogy azután lassanként a közfelfogásban gyökeret verjen és szokásjoggá váljék? Nem képzelhető-e el, hogy a nők egyenlő öröklése az atyai vagyon egy részében a királyi udvari bíróságokból sugárzik szét — kétségtelenül a római jog hatása alatt. A XIV. században fellépő új felfogás elég erős volt arra, hogy a vásárolt birtokok öröklési jogában meghonosodjék, de nem volt elég erős arra, hogy az ősi birtokokban való egyenlő öröklési jogot is megszerezze a nőknek és az egész ősiségi öröklési rendszert megváltoztassa. Sem Kelemen, sem Holub nem hivatkoznak egykorú analógiákra, nem veszik figyelembe, hogy a szomszédos szláv területeken hogyan fejlődött a női öröklés és Kelemen értekezésének ez annyival is érezhetőbb hiánya, mert már Wenzel Gusztáv figyelmeztetett arra, hogy a quarta intézménye a lengyeleknél is megvolt.2 Ez a cseh Rauschernek Kelemen első értekezésének bírálata közben a következő kifakadásokra adott alkalmat : ,,A szerző műve példa arra, hogy a magyar jogtörténet egy lépést sem tud haladni eddigi eredményeivel szemben. Szerző nagyon gyakran hivatkozik analógiákra a leges barbarorum-ban és a német jogra. A szláv jogból persze nem tud semmit, hanem csak Palackyból azt az idézetet, hogy a magyarok behatolása Európába a szlávok szerencsétlensége volt. A szerző nem tudja, miként a többi magyar kutató, hogy a nők birtokjogának hasonló fejlődése van, miként a magyar jogban, a szláv jogokban is . . ." „Azzal persze, hogy a magyar kutatók nem törődnek a szláv jog tanulmányozásával, saját tudományuknak nem jó szolgálatot tesznek. Azt sem tudják, hogy néha beszélni lehet a magyar jog hatásáról Magyarország határain túl. Azt sem veszik észre, hogy a szláv kutatók a magyar jog ismeretében tovább haladtak már, mint a magyarok." Ezeket a nemzeti önérzettől túlfűtött 1 Klebelsberg-Emlékkönyv. 1925. 2 A magyar és erdélyi magánjog rendszere 1864. II. köt. 268.