Századok – 1932

Értekezések - ECKHART FERENC: Vita a leánynegyedről 408

VITA A IIEÁNYNEGYEDRŐL. 413 törvény és az országos szokás között. Az ősi birtokból járó negyed már azelőtt is megváltható volt, míg a Aásárolt birtokból járó nem, azt természetben követelhette a leányág. Hátra van azonban még annak a nagy ellentétnek a megmagyarázása, mely egyfelől Kelemen adatai és az idézett 1408-i oklevél, másfelől Holub adatai között van, melyek azt bizonyítják, hogy már a XIV. század közepétől fogva találkozunk azzal a jogi felfogással, hogy a leányokat a vásárolt birtokból egyenlő rész {portio) illeti meg. De maga Kelemen is több adatot sorol fel a XIV. század végétől kezdve, melyek a XV. században egyre gyakrabban fordulnak elő annak bizonyítására, hogy a vásárolt birtokból a fiúkkal egyenlő rész illeti meg a leányokat. Mivel egyik csoport adat ellen sem merülhet fel komoly kétség, el kell fogadnunk azt a magyarázatot, hogy itt kétféle jogfelfogás küzdelmével állunk szemben, mely hosszú ideig tart és a Hármaskönyvvel nyeri befejezését ami különben Kelemen Lászlónak a magyarázata. (A nem befolyása . . . 103. 1.) A XIV. század 60-as éveitől kezdve merül fel az a felfogás, hogy a leányoknak a vásárolt birtokból egyenlő rész jár és ez azután egyre jobban erősödik. Holub ezt a magyarázatot,,egyenesen abszurdnak"nevezi és Illést idézi : „A bírói gyakorlat lényegében nem más, mint a szokásjognak a bíró által való megállapítása". „A szokásnak legnevezetesebb jelentkezési formája a bírói gyakorlat." Holub szerint nem lehet meg előbb egy jogtétel a nagybírák gyakorlatában, s csak utóbb az országos szokásban. Szerinte tehát a jogfejlődés mindig a társadalomban, sohasem a bírói praxis alapján indul meg. Aki az európai jogrendszerek fejlődését ismeri, nem helyeselheti ezeket a nézeteket és Holub tévesen értelmezi az idézett helyeket. Ki alkotja a szokásjogot a keresztény műveltségnek azon a magasabb fokán, melyről a XIV. és XV. században Nyugat-és Közép-Európában beszélhetünk? Nem utolsó sorban a jogi műveltséggel rendelkezők, a bíróságok tagjai. Nekik van a legnagyobb részük a jog továbbfejlesztésében. Az idegen jog, különösen a római jog recipiálása, annak a hazai joggal való egybeolvasztása, illetőleg a hazai jognak idegen jogi felfogásból eredő továbbfejlesztése mindenütt a bíróságok útján történik s a bíróságok útján terjed el az általános jogfelfogásban. Az újabb angol jogtörténeti irodalom legfontosabb feladatának annak a kutatását tekinti, hogy hogyan alakult ki az angol jog jogi műveltséggel rendelkező, az egyházi és a római jogból merítő nagybírák tényleges és elméleti munkássága alapján. Glanvil, Bracton és mások már a XII—XIII. században ily irányban a legnagyobb befolyással voltak a common law kialakulására.1 Az angoloknál, hol a középkori tudós j ogirodalomnak tekintélyes termékei, azután a bírói döntvények hatalmas gyűjteményei maradtak fenn, nem ütközik 1 W. S. Holdsworth A history of the english law II. kötet, 176—290. 3. kiad. London, 1923.