Századok – 1932
Értekezések - DEÉR JÓZSEF: A Felvidék történetének újabb irodalma. I. 13
A FELVIDÉK TÖRTÉNETÉNEK ÚJABB IRODALMA. 31-dalmi hatásának nem annyira felvidéki, mint inkább általános magyarországi vonatkozású kutatása kétségtelenül hálás feladat volna. így a felvidéki huszitizmus történetére csak egy munkát említhetünk, Mikulás Misikét.1 Müvét a cseh kritika2 rendkívül kedvezőtlenül fogadta és nem ok nélkül. Ez a fiatal pap éppen nem szimpatizál a huszita mozgalomnak sem cseh-, sem magyarországi képviselőivel, egyébként azonban sok újat nem tud mondani. Elfogadja Gero és Tóth-Szabó megállapításait, hogy Giskra Erzsébet fiának, utószülött Lászlónak érdekeit képviselte a Felvidéken. Ez kétségkívül így is van, azonban mindezt eddig is tudtuk. Munkája csak a kiadott forrásokat és az irodalmat használja fel, de lemond a mozgalom szociális oldalát hangsúlyozó újabb cseh irodalom3 eredményeinek értékesítéséről. A jövő kutatás szempontjából a társadalmi hatás tisztázásán kívül elsősorban Giskra egyéniségének és szerepének modernebb megvilágítását tartanok kívánatosnak. Giskra János véleményünk szerint nem volt sem nemzeti hős, sem a szláv szabadság bajnoka, de viszont felelőtlen rablóvezér sem. Fiatalsága külföldön rideg zsoldosi szolgálatban telt el. Hazájába már csak a huszita mozgalomnak abban a korszakában tért vissza, amidőn a vallási, társadalmi és nemzeti programmból csupán az önmagáért vívott harc követelménye maradt meg. Katona volt tetőtől-talpig, de nem az elnehezült rendi hadviselés képviselője, hanem olyanvalaki, akit katonává az állandó háború tanulságai és az egész világ hadrendszerét átalakító nagy hadvezérek példája nevelt. Pályájának történeti érdekességét éppen az adja meg, hogy annak egész tartama alatt a rendiség és a fejedelmi hatalom között ingadozott, hogy végül is, mint Mátyás seregének kapitánya, az utóbbihoz csatlakozzék. Giskra alakjában így megszemélyesítve láthatjuk a huszitizmusnak az abszolutizmust támogató és a rendiséget aláásó hatását. A módszertani kérdés tárgyalásánál alkalmunk volt látni, hogy a cseh történetírók egy fajsúlyban nem jelentéktelen része távoltartotta magát a csehszlovák egység történeti ideológiájától. Ez a magatartás elsősorban a jogtörté-1 Husiti na Slovensku. (Husziták a Felvidéken.) Banska-Bystrica 1928. 328 1. 2 Novotny, Ceská dëjepisectvi 28 1. 3 Κ. Krofta, L'aspect national et social du mouvement hussite. Le monde Slave V (1928) 321—51. ; V. Chaloupecky, Selská otázka ν Husitství. (A parasztkérdés és a huszitizmus.) Bratislava 1928.
