Századok – 1932
Értekezések - DEÉR JÓZSEF: A Felvidék történetének újabb irodalma. I. 13
30 DEÉR JÓZSEF. regales de Keremchey," illetve „populi de Keremnicza" alapján arra következtet, hogy az 1328-ban alapított város helyén már jóval előbb tótoklakta kis falu állott. Ami mármost e falu lakóinak foglalkozását illeti, valószínűnek tartja, hogy azok a patak medrében található, Tollius Jakabtól (1687) és Bél Mátyástól említett kovakő (tótul kremnec) eladásából és bizonyos kezdetleges eszközökkel végrehajtott aranymosásból tartották fenn magukat. Matunák ezzel a magyarázattal a városnév eredetének kérdésére akar megfelelni : szerinte a csehországi német telepesek új községe annak a tót falunak nevét vette fel, melynek helyén létrejött. Éppen ez a pont az, ahol a szerzővel nem tudunk egyetérteni. Az oklevelekben említett Keremchey-Keremnicza község ugyanis — miként erre már Matunák előtt Hóman és Mályusz, valamivel utána pedig Schünemann rámutattak — nem Bars, hanem Zólyom megye területén feküdt, azaz nem szolgálhatott Körmöcbánya települési előzményéül. De nem bizonyítható e telep lakóinak Matunák által feltételezett életmódja sem. Az 1295-i oklevélből ugyanis kiderül, hogy a nevezett falu lakóira a király erdeinek és azok vadállományának őrzését bízta. A következő fejezetben a szerző az 1328 és 1442 közötti adóösszeírásokat teszi vizsgálat tárgyává, hogy a benne előforduló nevek alapján a polgárság alaprétegének nemzetiségét megállapíthassa. Ε több száz nevet tartalmazó összeírásban mindössze öt olasz és tizenkét cseh nevet találunk, világos jeléül annak, hogy a város a középkor folyamán tót neve ellenére is csaknem színtiszta német település volt. A munka további fejezetei, melyek a város birtokainak történetével, a bányajoggal, a levéltárral, a város katonai és egyházi történetével stb. foglalkoznak, a helytörténeti kutatás mai mértékével mérve nem mondhatók különösen sikerülteknek. El kell azonban ismernünk, hogy megállapításait mindenütt szolid okleveles bázisra építi és a függelékben kiadott, eddig ismeretlen oklevelekkel a körmöci anyag oly kívánatos közléséhez is megtette az első lépést. A cseh történetírás tradícióinak ismeretében az 1918-ban bekövetkezett fordulattól joggal várhattuk volna a felvidéki huszita uralom történetének a modern cseh kutatás szempontjaival összhangzó feldolgozását. Ez azonban alig érthető módon nem következett be. Egyetlen, 'Zizka hadjárataival foglalkozó cseh tanulmányt ismerünk csupán, mely némileg magyar, felvidéki vonatkozású.1 Pedig a huszitizmus társa-1 Zizkova obrana a vvprava do Uher r. 1423. Sbornik 2izkuv 1924. (Z. 1423-i magyarországi expedíciója.)
