Századok – 1932

Értekezések - VÁCZY PÉTER: A hűbériség szerepe Szent István királyságában 369

382 V.4CZY PÉTER. Ez megadja az irányt a szabad rendelkezés és az örökjog közti viszony helyes értelmezésére. Mindazon birtokok vagy birtokrészek, amelyek a közösből osztály vagy egyéb úton kiváltak, s amelyek így mást mint a tulajdonost nem illették meg, szabad rendelkezés alá estek.1 A ,,sua"-ra a rokonság igényt nem támaszthatott. A „sua" fogalmába azonban nemcsak a szerzett, tehát vett vagy adományba kapott jószágok tartoztak, hanem a hereditariák is. A „sua" jószágokat elidegeníthették, eladományozhatták. Az első könyv 26. cikkéből úgyszintén tudjuk, hogy a szabad rendelkezést Szent István az özvegynek is biztosította. Ha a tulajdonos nem rendelkezett se élők között, se testamentum formájában, elhunytával javai egyenes ágon leszálló ivadékaira szálltak. De megtörtént, hogy magtalanul mult ki. Ebben az esetben a rokonság (parentes) lépett fel örökösként. Kétségtelen most már, hogy a fiskus jogigénye csak a rokonság meghatározott fokán túl ' érvényesült.2 A későbbi jogfejlődés alapján a negyedik, kezdetben talán a hetedik ízre kell mint határra gondolnunk.3 Változás ebben a birtokrendszerben csak Kálmán alatt észlelhető. Kálmán kora nemcsak a magyar állam és társadalom, hanem a magyar birtokjog kialakulása szempontjából is határjelző. Megkezdődik a szabad rendelkezési jog visszaszorítása. A később oly nagy szerepet játszó megkülönböztetés hereditaria, donata és empticia között határozottabb alakot ölt. Mindeddig az örökjog a legkülönfélébb birtokfajtákat egyenlőképen hereditas néven sorolta fel. Most számbaveszik már a birtok eredetét is az örökösödés megállapításánál. Az adománybirtokot a testvér és annak ága még örökli,4 a szélesebbkörű parentes azonban már 1 A „sua" a későbbi jogfejlődésben is a szerzett vagy osztály útján kihasított birtok. Pl. 1θ67 kör. : Wenzel: Codex. I. 24. 1. 1210: Pannonhalmi rendt. I. 618.1.— 1256: Knauz: Monumenta. I. 432—3.1. „ab aliis cognatis suis . . . separatem, ad se solum pertinentem". 2 Ez kitűnik az I. 26. cikkből. 3 Tagányi Károly: A hazai élő jogszokások gyűjtéséről, 1919. 42. 1. — Holub József: A fiúsításról (Klebelsberg-emlékkönyv, 1925.) 315. k 4 „Possessio quelibet a sancto Stephano data, humane successionis quoslibet contingat successores vei heredes. Possessio vero ab aliis regibus data de pâtre descendat ad filium, qui si defuerint, succédât germanus, cuius filii eciam post mortem illius non exheredentur. Germanus autem predictus si non inveniatur, regi hereditas deputetur." (Kálmán I. 20. Závodszky, id. m. 186.1.), — „Hereditas