Századok – 1932

Értekezések - DEÉR JÓZSEF: A Felvidék történetének újabb irodalma. I. 13

28 DEÉR JÓZSEF. egyszer összefoglalja munkája eredményeit, ahol is nemcsak a középkori, de általában az egész történeti Szlovenszkó életének lényegét a cseh hatás állandóságában látja meg. Cseh- és Morvaország kultúrája hatja át a Felvidéket a kereszténység, a műveltség, a reformáció és ellenreformáció, végül a nemzeti ébredés tényeiben. A felsorolt körülmények figyelembevételével jut el a következő, munkája egész szellemére és céljára, de egyben tudományos értékére is rávilágító megállapításhoz : „A régi, a történeti Szlovenszkó nemzetiségi szempontból nézve cseh terület volt" (313. 1.). Chaloupecky műve a háború utáni cseh történetírás egy jelentékeny irányának mentalitását fejezi ki, melyet bátran egy új romantikának jelzőjével illethetünk. Ez a pozitivista iskolájú nemzedék Chaloupecky példájából láthatólag nem tudott az átértékelésnek elsősorban módszertani problémájával sikerrel megbirkózni. Különösen meglepő a politikai formák egykorú tartalma iránti nagyfokú érzéketlenség, mely nem csupán Chaloupecky műveit jellemzi. Az előzőkben nem azért mutattunk be oly részletességgel Chaloupecky határspekulációit, mintha egy magasabb történetszemlélet szempontjából fontosnak tartanok azt, hogy a Felvidék hetven-nyolcvan évvel előbb vagy később jutott véglegesen magyar uralom alá, hanem azért, hogy szemléltessük azt a kicsinyes történeti jogkeresést, mely veszedelmesen emlékeztet a XVIII. századi történetírás etatisztikus célú bizonyításaira. Míg a legyőzött Magyarország tudósai, a nyelvész Melich, a Felvidék településtörténetét kutató Mályusz és a magyarság összefoglaló történetét író Hóman szakítottak a morva-tót kontinuitást tagadó Karácsonyi-iéle vacuum elmélettel, addig a cseh történetírók jelentékeny része a diadal mámorában szinte ellenállás nélkül szolgáltatta ki magát a jelen igazolását kereső gyermeteg történetszemléletnek. Ezt a hivatalos körök tetszésével nagy mértékben találkozó történetfelfogást a tót történetírók, köztük legeredményesebben M. Matunák1

egyhangúan utasították vissza. Munkásságukban úgyszólván nyoma sincs a csehszlovák irányzatnak, az nagyobb részében ma is kizárólag helytörténeti vonatkozású. Erről a helytörténeti irodalomról2

a 1 Slovensko nikdy nepatrilo ani Cesku, ani Polsku (Sz. sohasem tartozott sem cseh-, sem Lengyelországhoz) Kny. a Kultura c. folyóiratból. 1927. 2 .1. Skultéty, Starobyla Nilra (a hajdani Nyitra) Turc. Sv. Martin 1924 ; J. Bohac, Dëjiny staroslavnej Nitry (a régi Nyitra.