Századok – 1932
Értekezések - VÁCZY PÉTER: A hűbériség szerepe Szent István királyságában 369
378 vAczy TÉTER. hagy afelől, hogy a szabad rendelkezés biztosítása ingóra, ingatlanra egyaránt vonatkozott. A birtokelkobzások veszélye az ingatlant érte, már pedig a birtokelkobzás félelme olvasható ki a törvénycikkből. „Sua", „suarum rerum", „ex proprio", „propriorum" — ilyen kifejezések, melyeket a törvénykönyvből írtunk ki,1 arra engednek következtetni, hogy a törvénycikk valakinek jószágát, marháját a legáltalánosabb értelemben veszi. A hatodik cikkben szereplő ,,sua" alatt tehát úgy a vett, mint az öröklött birtokot kell értenünk. A második törvénykönyv második cikke azonban azt a következtetést engedi meg, hogy az J. 6. cikkben hangoztatott rendelkezési szabadság a királyi adománybirtokokra is kiterjedt. Említettük már, hogy ez a II. 2. cikk tulajdonképen az I. 6. cikk ismétlésének fogható fel. Emez is, amaz is a jószágok fölötti szabad rendelkezést hangsúlyozza. Fogalmazás tekintetében mégis a kettő lényegesen különbözik egymástól. A II. 2. cikk szövege szabatosabb, terjedelmesebb. Kijelenti, hogy ki-ki élte végéig ura legyen saját javainak, hasonlóképen a király adományainak is, kivéve mindazt, ami az ispánsághoz és püspökséghez tartozik, halála után pedig „fiai" hasonló urasággal következzenek.2 A törvénycikk fogalmazásából az tűnik ki, hogy az adománybirtok nem élvezett különleges elbírálást. A király adományait különbségtétel nélkül a többi birtokfajta mellé sorolták. 1 A királyi javakkal vont párhuzam is erre mutat az I. 7. cikkben. Továbbá : I. 26. „de rebus orphanorum nichil omnino sibi vendicet" — „ut potestatem habeat omnium bonorum suorum". — I. 30. „dimissis ceteris bonis". — II. 2. idézett szövege. — II. 10. ,,Si quis comitum iuventa aliqua occasione quid iniuste militi abstulerit,reddat et insuper ex proprio tantum". — Szent László I. 23. cikke ,,Si quis res suas aut predia uni dederit ecclesie . . .". — I. 24. „Res ecclesiarum" — II. 1. „et bona ipsius regali fisco vindicentur". — II. 6. ,,Si iudex nasum servi non inciderit . . . pereant omnia sua preter filios filiasve..." — II. 7. „Si vero propriam rem contraxerint ... — II. 8. „tradatur in carcerem et omnia sua dividantur in tria . . .". — III. 10. „cum omnibus rebus suis extirpetur". — Kálmán I. 34.—I. 77. „aut honore suo privetur, aut duas rerum suarum partes amittat, tercia vero substancie porcio uxori atque heredibus suis remaneat" stb. 2 „ut unusquisque propriorum simul et donorum regis dominetur, dum vivit, excepto, quod ad episcopatum pertinet et comitatum, ac post eius vitam filii simili dominio succédant." Az „excepto" püspökségekre és ispánságokra vonatkozik, szóval haszonélvezetre, „in beneficium" kiadott javakra. A többi adomány tehát nem ilyen természetű. Hogy az adománybirtok első királyaink idejében mennyire szabadon vándorolt kézről kézre, mutatja a bozóki apátság alapítólevele, amely az egyes birtokok eredetének rövid történetét is elmondja (1135 : Fejér: Codex, VII. 5. 100—108. 1.).
