Századok – 1932

Értekezések - VÁCZY PÉTER: A hűbériség szerepe Szent István királyságában 369

372 V.4CZY PÉTER. Bár így a beneficium lovagi jellege az új kutatások világánál a semmibe foszlott, mégis meg kell különböztet­nünk azt más birtokfajoktól. Ha a bérfizető paraszt birtoka szintén beneficium, külön hűbéri birtokjogról nem lehet többé beszélnünk. Az ellentét, amelyet a régi iskola vont egyrészről parasztbirtok, másrészről hűbérbirtok között, tovább fenn nem tartható. A beneficiális jog csak bizonyos esetekben kapcsolódott közszolgálatokhoz, és pedig lovas servitiumhoz. A hűbér a beneficiális jognak már csak egy alkalmazott esete. A különbség beneficium és más természetű birtokok között nem a hűbériség területén keresendő. Mert akár parasztkézben, akár vassus birtokában sorolnak fel a forrá­sok beneficiumokat, mindkét esetben azt a birtokfajtát kívánják jelezni a névvel, amelynek a beneficiarius csupán haszonélvezője.1 A teljes tulajdonjogon bírt allódiális javak mellett a beneficium a feltételekhez kötött birtoklást fejezi ki. A senior tulajdonában lévő, de haszonélvezetre kiadott birtokot nevezik beneficiumnak. A különbség a kétféle birtokfajta között a Magyarországgal határos bajor jog­területen még Szent István korában is fennállott. Lássunk a két birtokfajta bemutatására egy-két szemléltető adatot : 931-ben a salzburgi érsek Alprih grófnak cserével kapcsolatban egy olyan fekvőséget ad át ,,proprietasnak", amelyet „tunc ipse Albricus habuit in beneficium".2 Jóval később 1041-ben III. Henrik király (rex) egy bizonyos Engelscalc-nak „in proprium" adományoz birtokot, amelyet testvére ,,sub uocabulo beneficii"3 bírt. Az „in proprium" kitétel a teljes tulajdonjogot tünteti fel. Más adatokra jegyzetben utalunk.4 Természetszerűleg nemcsak beneficiumot lehetett tulaj­donná átalakítani, hanem megfordítva : örökös jogon átszállt vagy pénzen szerzett birtokokat gyakran cseréltek át bene­ficiumokká. A precaria ilyen természetű átruházásokra igen sok lehetőséget adott. Megjegyzem, a precaria adományokat a magyar joggyakorlat is ismerte. Mindazok, akik gyám­kodásra szorultak öregség, özvegység vagy más ok miatt, 1 R. Schröder: i. m. 441—442. 1. 2 Zahn: Urkundenbuch d. Herzogt. Steiermark. I. 24—25. 1. 3 U. ο. 58. 1. 4 925 : u. ο. 18. 1. „tradidit in proprietatem quod tunc in bene­ficium habuit". — 1020 : u. o. 48. 1. „quae actenus ex nostra conces­sione in beneficium tenuit, in proprium sibi largimur." 1020 : Monu­ments Germ. DD. III. 549. 1. — 1025: u. o. 695. 1. — 1041—1060: Salzburger Urkundenbuch, I. 241. 1. — c. 1043: u. o. 233. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents