Századok – 1932

Értekezések - VÁCZY PÉTER: A hűbériség szerepe Szent István királyságában 369

a HŰBÉRISÉG SZEREPE SZENT ISTVÁN KI RÁL YS-ÍG ÁB AN. 373 teljes tulajdonú birtokukat előszeretettel adták át egy nagyhatalmú földesúrnak, rendszerint az egyháznak, hogy védelmet nyerjenek s míg élnek, gondozásban részesüljenek. A gyakorlat szerint ilyenkor az egyház beneficiummal viszonozta az „in proprium" birtok adományozását.1 Előfordul, hogy a precarista saját birtokát kapta vissza „in beneficium", és pedig némi szolgáltatás fizetése mellett/ A haszonélvezet bére nemcsak pénzbeli vagy természetbeli szolgáltatás volt, hanem gyakran hűbéri szolgálathoz fűződött. Ebben az esetben a beneficium átruházása hűbérfogadással párosult („solito more militem sibi fecit").

3 Nincs itt annak helye, hogy a beneficiális jogot minden viszonylatban vizsgálat alá vegyük. Magyar történeti szempontból elegendő, ha az allódiális birtokot a rendelkezés szabadságára nézve állítjuk a beneficiummal párhuzamba. A beneficium átruházásával a tulajdonos nem adta át a teljes tulajdonjogot. A senior továbbra is fenntartotta magának a dominiumot.4 Ez abban jutott kifejezésre, hogy a senior a beneficiumot elidegeníthette.5 így a beneficiariust egyesegyedül a haszonélvezet joga illette meg. Míg tehát az „in proprium" tulajdonos kénye-kedve szerint tehetettvehetett birtokával, addig a beneficium birtokosának rendelkezési jogát erősen korlátozták. Ez az oka annak, hogy a források „libere per se" bírt jószágnak tekintik az „in proprium" birtokot.6 A beneficiarius is szabadon testálhatta örökölt vagy szerzett jószágát annak, akinek éppen tetszett. Abba a rokoni jog határain belül senki be nem szólhatott. Ezzel szemben a beneficiumba kapott birtok fölött csak a tulajdonos különleges engedélyével rendelkezhetett. Permissio nélkül a beneficium nem vándorolhatott idegen kézre.7 1 c. 1075 : Zahn : Urkundenbuch. I. 95—96. 1. 2 c. 1130: u. o. 150. I. — Monumenta Boica, XXVIII. 1. 1033: Cod. Patav. 105. sz. 81. 1. 3 c. 1075: Zahn: Urkundenbuch. I. 95—96. I. * Schröder: id. m. 441. 1. 5 c. 1070 : Zahn : Urkundenbuch. I. 80. 1. — 1013—1045 : Mon. Boica, XXVIII. 1. Cod. Patav. 101. sz. 79—80. 1. — c. 1050: Salzb. Urk. I. 245. 1. 6 c. 1135 : „ministerialis sancti Rovdeberti tradidit cenobio Admuntensi mansos duos in uilla Woluoldestorf, unum qui erat predium suum, libere per se, alterum quem in beneficium . . . habuit, domni sui Chuonradi archiepiscopi permissione ..." (Zahn : Urkundenbuch I. 159. 1.). 7 Pl. c. 1135: „liber homo de Hagenperge a domino suo Chunrado archiepiscopo impretrauit ut beneficium suum quod ab episcopis habuit . . . cenobio sancti Blasii delegaret . . ." (u. o. 163. 1.). — 1109: Mon. Boica, XXVIII. 2. Cod. Patav. 219. 1. — 1111: Ur-