Századok – 1932

Szemle - Popelka Fritz: Geschichte der Stadt Graz I. Ism.: Kring Miklós 361

362 szemle. a szerző a városgazdálkodás, ipar, kereskedelem bemutatásában jelöli meg, amihez néhány fejezet járul majd az egyházi és világi szellemi életről s a város sorsáról 1740—1869-ig. A terjedelmes munka átolvasása után, átfogó szempont hiányában, szinte zavarban vagyunk, hogy némi tájékoztatásul mit emeljünk ki a roppant adathalmazból. Ε néhány sor valóban csak pár adat kiragadását engedi meg. A város első lakosairól jóformán semmit sem tudunk. P. szerint a város elrendezése a német keleti kolonizáció típusjegyeit viseli magán, első lakosai tehát, mint általában a német városoké, bevándorlók voltak; 1147-ben először említett egyháza védőszentjének a neve (St. Aegidius) pedig arra mutat, hogy e bevándorlók a kereskedők közül kerültek ki. Ezeket P. egyrészt az „äussere Geschichte", másrészt a „Grundriss und Umfang" című fejezetben mondja el. A társadalom továbbfejlődéséről, így a nemesi elemeknek XIV—XV. századi lassú beszivárgásáról egy összeállítás kapcsán értesülünk, mely az utcaneveket csoportosítja bizonyos kategóriák szerint (lakosai után, gazdasági rendeltetése alapján, szentekről stb. . . . elnevezett utcák). Ezeknek egyikéből tudjuk meg, hogy a XIV—XV. század fordulóján a Bürgergasse neve Herrengasse-ra változott, tehát a nemesség fokozatos előtérbenyomulása mind feltűnőbben éreztette hatását. változásokról s a velük kapcsolatos nagy küzdelmekről, valamint a városi polgárság köréből egy szellemi arisztokráciának kiemelkedését nyomonkövető városkormányzati átalakulásokról több helyen értesülünk ugyan, de leggyakrabban semminemű belső szempont által meg nem okolt összefüggésben. Ugyanez a magábanállóság jellemzi azt a két fejezetet is, amelyben P. az utcák és az egyes épületek sorsáról jegyez fel mindent a legkisebb részletekbe menő aprólékossággal. A könyv legsikerültebb fejezetének a „Verwaltung und Ver, fassung" címűt tarthatjuk. Módszerében ez sem üt el a többitőli de tárgyánál fogva amazoknál jóval többet nyújt. Sőt e tárgyalás módnak az a kétségtelen előnye van, hogy a városkormányzat egyes ágairól tájékozódni kívánót áttekinthetően s a legrövidebb úton segíti céljához, mert külön-külön, mintha egymástól teljesen függetlenül fejlődtek volna, mutatja be a szerző a hivatalok kialakulását. A gráci jog adományozása révén, a XV. századra Stájerország nagy részében egységes jogterület alakult ki. Felmerülhet az a gondolat, hogy vájjon Magyarország felé e jog nem éreztette-e hatását? P. könyvében az ilyenirányú kutatások feltétlenül biztos alapra találnak. Magyar vonatkozások különben meglehetősen nagy számmal találhatók e műben. Felsorakoztatásuknak nem volna értelme, csupán azt említjük meg, hogy a gráci polgárság és a nemesség küzdelmében a magyar búza jelentős szerepet játszott. A nemesség túlsúlyrajutását mindig nyomonkövette a beviteli tilalom (103. 1.), míg a polgárság számára a magyar gabona szabad behozatala a nemességtől való függetlenülést jelentette. (390. 1.) Talán ennyi elég arra, hogy az olvasó némi képet alkosson magának e monográfiáról. Befejezésül azonban legyen szabad két olvasástechnikai megjegyzést tennünk. Nagyon elhibázottnak tartjuk a munka elején a források és az irodalom részletekbemenő felsorolását. A laikus, aki azt hiszi, hogy ezek ismerete nélkül nem érti meg az utána következő fejezeteket, az aktaízű referátumok olvasásába belefáradva, unottan fogja félretolni a könyvet. Hasonlóképpen nem szolgál a mű olvashatóságának előnyére az évszámok sűrű használata sem. Nincs az a jelentéktelen esemény, melynek