Századok – 1932

Értekezések - DEÉR JÓZSEF: A Felvidék történetének újabb irodalma. I. 13

24 DEÉR JÓZSEF. pedig a bajorországi Wasserburgból származtatják, e lovagok cseh fennhatóság alatt álló szlovákok, vagy egyenesen csehek voltak. Hunt és Pázmán a krónika szerint a Garam partján övezték fel Szent Istvánt a karddal, a harcba induló hadvezér jelvényével. A Garam a Dunának baloldali mellékfolyója, a Garam vidéke pedig a Dunától északra terül el, azt a X. század elején a Pohroncik törzse tartotta megszállva és így az már nem magyar, hanem cseh uralom alatt álló tót terület volt. Ennek megfelelően Hunt és Pázmán sem lehettek németek, hanem csakis e vidék tót fejedelmei. Az eljárás világos : a Duna-vonalra, mint határra azért volt szükség, hogy ennek alapján meg lehessen konstruálni a cseh fennhatóság alatt álló szlovák fejedelemségeket, a nyitrai és pozsonyi fejedelemségek pedig arra jók, hogy általuk a Dunát lehessen történeti határként feltüntetni.1 Vecelin nem szlovák, hanem cseh vitéz volt. Még pedig azért — hangzik szerzőnk vaslogikája —, mivel neve alatt a cseh Vencel—Václav név rejtőzik. Akit pedig a X. század végén és a XI. század elején Vencelnek hívtak, az más, mint cseh nemzetiségű nem lehetett, mert nevét csak Szent Venceltől nyerhette. A következtetés kitűnő, a hiba azonban a kiindulásban van : a Vicellinus, Vecellinus, sőt Vencellinus név ugyanis nem azonos a középkori latin emlékekben Venceslausnak írt cseh Václav névvel, vele német nyelvterületen már jóval Szent Vencel születése előtt is tömegesen találkoztunk. Szándékosan időztünk ily részletesen ennél az elméletnél : módszertani ízelítőt akartunk adni arról az eljárásról, mellyel Chaloupecky a történeti valóságot a csehszlovák egység tanának prokrustes-ágyába szorítja, arról a források szűkszavúságát kihasználó felelőtlen zsonglőrködésről, mellyel a magyar történelemben járatlan cseh történetírókat — ha akaratlanul is — félrevezeti. Ez elemzés nyomán a magyar olvasó előtt világos lesz az elmélet magasabb rendeltetése is. A cseh vallási hatás hangsúlyozásával Chaloupecky azt akarja bizonyítani, hogy Csehszlovákia, mely már a X. században is fennállott, nem csupán faji összetételében, de kultúrhivatásában is azonos a maival. A különbség csak annyi, hogy a két nép egységét kifejező állam ma a demokráciát, akkor pedig a kereszténységet kolportálta Magyarország 1 Chaloupeckynek a határokra vonatkozó nézeteit népszerűsíti R. Horna dolgozata, Hranice republiky Ceskoslovenské ve svëtle historié (A csehszlovák köztársaság határai a történelem világánál.) Bratislava 1924.