Századok – 1932
Értekezések - DEÉR JÓZSEF: A Felvidék történetének újabb irodalma. I. 13
A FELVIDÉK TÖRTÉNETÉNEK ÚJABB IRODALMA. 25-felé. Mint látjuk, ebben a történetszemléletben az idő, mint egyediesítő tényező már teljesen elvesztette jelentőségét. Chaloupecky merev államtörténeti szemléletét semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy előadásának további során mind messzebb akarja kitolni azt az időhatárt, melyen túl a Felvidéket már mint Magyarország szerves részét lesz kénytelen tárgyalni. így Szent Istvánnak II. Henrikkel szövetségben a lengyelek ellen viselt hadjáratát is arra használja fel, hogy a Felvidék birtokbavételét késleltesse. Alaptételként fogadja el a XII. századi lengyel történetírónak, Gallusnak azt az általánosságban odavetett állítását, hogy Boleszláv a magyarok földjét egészen a Dunáig elfoglalta volna. Már Bruckner kiemelte Chaloupecky művének bírálatában,1 hogy ez a híradás „eine patriotische Erfindung des 12. Jahrhunderts". Gallus különben is a magyarok földjének elfoglalásáról beszél, miáltal a hipotézis önmagától összeomlik. A dunai határ újabb bizonyítgatása mellett a hangsúly itt a háború időpontján van, melyet Chaloupecky Tliietmárra hivatkozva 1018-ra helyez. A német krónikás megfelelő helyét elolvasva, világossá válik előttünk, hogy ez az időmeghatározás súlyos pontatlanság eredménye. A IX. könyv első fejezete a bautzeni békét (1018) és Boleszláv házasságát tárgyalja, majd részletesen beszámol a lengyelek házassági szertartásairól, végül pedig ismét Boleszláv személyére tér vissza a következő szavakkal : et nunc de hiis mihi dixisse sufficiat, qui de praefati ducis infortunio quedam res narranda restât,2 Thietmar tehát itt az előzőkben nem tárgyalt, azaz még a bautzeni békét megelőző eseményre utal. Chaloupecky újabb dolgozatainak egyikében3 a magyar királyság keletkezésének körülményeivel is foglalkozik és az eseményeket továbbra is a Staré Slovensko szellemében értelmezi. Esztergom, Géza fejedelem megkeresztelésének színhelye, szerinte a morva püspökség székhelye volt és még Géza fiatalkorában is az országon kívül feküdt. Ezt két körülmény bizonyítja, úgymint a XII. századi arab Idrisi előadása, aki Esztergomot keleti Csehország központjának mondja, másrészt pedig a cseh hercegek regensburgi megkeresztelkedésének analógiája, akik tudniillik szintén külföldön vették fel az új hitet. A koronát a magyarok nem a pápától, hanem a császártól kapták és így birodalmi hűbére-1 Ungarische Jahrbücher VI (1926) 461. 2 SS rer. Germ. ed. Kurze, 241. 3 Radia-Anastasius. Bratislava I 210—228.
