Századok – 1932

Történeti irodalom - Bell Karl: Siebenbürgen. Ism.: Pukánszky Béla 334

334 történeti irodalom. Siebenbürgen. Unter Mitwirkung von Karl Bell, Karl Kurt Klein, Friedrich Müller-Langenthal, Viktor Roth, Andreas Scheiner, hg. von I)r. Karl Bell. (Das Deutschtum im Ausland.) Deutscher Buch- und Kunstverlag Willaim Berger, Dresden, 1930. 8° 240 1. Bell kiadványsorozata általában elfogulatlan, tárgyilagosságra törekvő ismertetését adja a külföldi németségnek. Maga a szerkesztő állandóan szemmel tartja azt a mélyreható változást, amely a külföldi németség megítélésében és értékelésében a XIX. század második felétől napjainkig végbement : az akkor uralkodó államgondolatnak a mai népgondolat felé való eltolódását, és ezt a helyes felismerést több-kevesebb sikerrel munkatársaiba is igyekszik átplántálni. Erdélyről szóló kötetében a fejlett erdélyi szász történettudomány legjava erői szólalnak meg s mindegyik a maga sajátos kutatási területének legújabb eredményeit adja. A szerkesztő terjedelmes bevezető tanulmányán kívül (Der Siebenbürger Sachsen Schicksal und Sendung 7—60 1.), Friedrich Müller-Langenthal (Kirche und Schule bei den Siebenbürger Sachsen 61—80. 1.), Andreas Scheiner (Die Sprache der Siebenbürger Sachsen 81—102. 1.), Karl Kurt Klein (Deutsches Schrifttum in Siebenbürgen 103—170. 1.), Viktor Roth (Kunst und Lebensform der Siebenbürger Sachsen 171—202. 1., Sitte und Brauch der Siebenbürger Sachsen 203—222. 1., Die Volkstracht der Siebenbürger Sachsen 223—228. 1.) munkáit és a szerkesztő befejező cikkét (Wirtschaft und Volkstum in Siebenbürgen 229—239. 1.) találjuk a kötetben. A tanulmányok szakszerűség szempontjából eltérnek ugyan egymástól (legjelentékenyebb ebből a szempontból K. K. Klein kitűnő irodalomtörténeti összefoglalása), de általában megvannak bennük az erdélyi szász történetírásnak hagyományos jellemző sajátosságai : józan valóságérzék, az apró, jelentéktelennek látszó rész jelenségek ügyes beleillesztése a történelem egységes folyamába és mindenekfölött az erős fajszeretet. Ha azonban a maga egészében nézzük a kötetben tükröződő történetfelfogást, észrevesszük, hogy a mai szász történetíró-nemzedék sajátságos módon hódolt a történettudományban Európaszerte mutatkozó átértékelési hajlamnak. Az átértékelési hajlam az előttünk fekvő kötetben főkép két pontban domborodik ki feltűnő módon : 1. Valamennyi tanulmányon kizárólag a német „völkisch" gondolat uralkodik. Ε gondolat középpontba való állítása megfelel ugyan a mai „auslanddeutsch"-ideologiának, de visszavetítése a múltba lényegében ahisztorikus szemléletre vezet. S mikor a mai szász történetírók a német „völkisch", gondolat kialakulását vizsgálják, még kevésbbé veszik figyelembe Erdélynek s az erdélyi magyarságnak történetét, mint G. D. Teutsch és Friedrich Teutsch szász-történetének háború előtt megjelent kötetei. Nem veszik észre, hogy az, amiben ma csak a „völkisch" gondolat megerősödését látják, egyúttal a szászság fokozatos és következetes elkülönülése volt Erdély többi népétől, ami rendkívül megnehezítette az államalapító magyarsággal való komoly, a sors- és érzelmi közösség