Századok – 1932

Történeti irodalom - Isbert Otto Albrecht: Das südwestliche ungarische Mittelgebirge. Ism.: Mályusz Elemér 329

\ történeti irodalom. 333 volna. Ilyen esetekben hivatalosan felbecsülték az épületeket és a becsárat kifizették a protestánsoknak, akiknek akarva, nem akarva bele kellett törődniök kultúréletük alapjainak elvesztésébe. Győrött ilyen „eladás" alkalmával a protestánsok egyszerűen nem fogadták el a kárpótlást, ezzel is jelezni óhajtván ragaszkodásukat kulturális intézményeikhez. A beréndi iskola „eladásánál" is valószínűleg inkább a vallásügyi politika hatalmi szava lehetett az ok, mint a magyar lakosság elerőtlenedése. A magyarság szétbomlása tehát inkább következménye a kulturális támasz, az iskola elpusztulásának, mintsem előidézője annak. Úgy véljük, hogy a kor jellegzetes vonásait, felfogását, „szellemét" feltétlenül tekintetbe kell venniök a magyarországi németség kutatóinak is, s hogy ezt Isbert nem tette meg, az könyvének igen sajnálatos hiánya. Az eredmény bizonyára módosult volna, nem ugyan a németség hátrányára, hanem a magyarság előnyére. Végelemzésül pedig a most közkeletű képnél kiegyensúlyozottabb és igazabb előadásban láthatnók a két egymás mellett élő nép sorsát s akkor bizonyára elmaradnának azok a bántó, kiélezett megjegyzések is, amelyeket ma a német sovinizmus oly tömegesen szór szét s amilyenre példa Isbertnek a tárgyához szorosan nem is tartozó lesújtó ítélete a magyar néprajzi irodalomról (164. 1.). Ha a magyar történeti kérdésekkel a külföldi kutató úgy igyekszik foglalkozni, hogy már eleve nem tételez fel mindenütt egyrészről nyugati fejlettséget, másrészről keleti elmaradottságot, akkor nemcsak a történeti fejlődést fogja az eddigi példáknál igazabban rekonstruálni, hanem olyan munkát produkálhat, amely ismereteink gazdagodását jelenti s ugyanakkor új történeti módszer alkalmazására tehet bennünket figyelmessé. Isbert könyvének történeti részével kapcsolatban, sajnos, egyik eredményt sem állapíthatjuk meg. A könyvnek legfeljebb negatív hatása van ; arra figyelmeztet, hogy tartsuk kötelességünknek a magyar földön élő vagy élt valamennyi népfaj múltjának kutatását s a vezetést ne ejtsük ki kezünkből. Isbert előszavában meleg köszönetet mond a magyar társadalom legkülönbözőbb köreinek és egyes vendéglátó testületeknek, azért a nagy előzékenységért, amellyel őt ismételt látogatásai, magyarországi tartózkodásai alkalmával fogadták. Kívánjuk, hogy ugyanezek a „legkülönbözőbb körök" hasonló megértéssel és vendégszeretettel fogadják azokat a tudósjelölteket, egyetemi hallgatókat is, akik a magyar népiség történetének kutatása végett keresik fel a helyi levéltárakat s akikkel szemben hagyományos vendégszeretetünk éppen nem szokott excel-Mályusz Elemér (Szeged).