Századok – 1932

Történeti irodalom - Huszti József: Janus Pannonius. Ism. Kardos Tibor 323

326 történeti irodalom. Iájába mindennünnen a legkiválóbbak özönlöttek. Ez a vidám és pogány szellemű ifjúság kitűnő közönsége volt Janus obscén és szatirikus epigrammáinak. Janus lázasan próbálkozott sokfelé olyan műfajokban is, melyekhez kevesebb hajlama volt : írt elégiát, epithalamiumot, panegyrieust. Páduai tartózkodása már sívárabb : az ottani irodalmi élet nem olyan lüktető, ezért Janus alkotóereje is csökken. Mikor aztán ott kellett hagynia a humanisták tapsoló seregét, ragyogó ifjúságának minden emlékét és haza kellett jönnie Magyarországra, ahol hiába minden elismerés, hatalom, mégis csak más volt az élet : akkor szerencsétlennek érezte magát. Mátyás király nemzete díszének tartotta őt, befolyása egyre növekedett, de be kellett állnia a kancellária munkájába, segédkeznie kellett harcokhoz, leleményes diplomáciai és kíméletlen, véres, nyílt harcokhoz, érintkeznie kellett ügyetlen szavú, de tettekben erős barbárokkal. Ilyen környezetben Janus alkotó ereje nagyon elapadt. Minden termése néhány elégia és epigramma. Magához hívta Magyarországra (1461) Galeotto Marziót, ezt a vidám, csodálatosan eleven szellemű embert, ki, mint Huszti mondja, „szinte megsokszorozta önmagát," hátha tapsaival az elveszett olasz föld illúzióját tudná visszaadni! De sem a király, vagy Galeotto igyekezete nem adta vissza Janus lelkesedését, munkakedve csak akkor lobbant fel ismét, amikor 1465-ben követségben olasz földre lépett. Politikai feladata mellett ekkor eszközölte ki a pápától a pozsonyi egyetem alapító levelét. Itáliában végre könyv vásárló szomjúságát is kielégíthette. Útjáról Galeotto Marzio kíséretében tért vissza. Ekkor következnek be magyarországi életének legtermékenyebb évei. Fordít görög írókból : Homerosból, Plutarchosból, Demosthenesből. Fordításai az első ilyen nemű kísérletek Magyarországon! Magyar tárgyú eposzt ír, az elvesztett Annalest. Pártolja, segíti az új magyar humanista nemzedéket. Vívódó lelke nyugalmát a reneszánsz vallásában : a neoplatonizmusban kereste. Elégiái élesen vonják meg alakjának körvonalait : irtózik a háborútól, halálfélelmében himnuszt énekel az élethez, siratja anyját, bámul egy kora tavasszal kivirított mandulafán, betegség gyötri, pihenni, nyugodni, aludni akar. A halál néhány év múlva el is érte. H. a legnagyobb alapossággal igyekszik belevilágítani Vitéz János és Janus Pannonius összeesküvésébe. Az összeesküvést szerencsésen magyarázza avval, hogy Mátyás király ebban az időben kezdett átalakulni igazi reneszánsz fejedelemmé, tyrannussá. Vitéz János érsek méltóságában, javaiban, hiúságában sértve lázadt a tyrannussá növő Mátyás eilen. Janus részvétele a lázadásban és különös, engesztelhetetlen haragja azonban rejtélyes. Vitéz egyezkedik, alkudozik, megbékél, Janus makacsul kitart. Valószínűleg Janus izig-vérig humanista voltában található a magyarázat. A király már nem becsülte annyira, befolyása csökkent : a vérig sértett humanistában felébredt a tyrannus-gyilkoló