Századok – 1932

Történeti irodalom - Huszti József: Janus Pannonius. Ism. Kardos Tibor 323

történeti irodalom. 327 humanista. Hiszen — mint H. írja —, II. Pál pápa ellen minden személyes ok nélkül csupán azért irányozta maró epigrammáit, mert nem viselkedett elég kedvezően a humanistákkal szemben. Ilyenkor azután a humanistákat, akik egyébként olyan szívesen írtak panegyricust, a Brutus-eszmény szokta hevíteni. (V. ö. Huszti : XIX., 34. jegyzet.) Mátyás is a humanisták tyrannus­gyűlöletében látta a lázadás egyik okát. Ludovicus Carbo szerint meg akarta tiltani a magyar ifjak olaszországi iskoláztatását, mert onnan a lázadás szellemét hozzák magukkal. Janus mellett a mű vissza-visszatérő szereplője Galeotto Marzio, „a Mátyás-kori humanizmusnak egyik legérdekesebb, mindenesetre legmozgékonyabb olasz szereplője. " Janusnak kö­szönhető, hogy Galeotto olyan nagy szerepet játszott a magyar humanizmus történetében. Érdemes lesz egy kissé megállni egyéni­sége előtt. Azóta, hogy Bonfini a Symposion Trimeronban rábízta az epikureizmus védelmét, Galeotto Marzio tudósok és költők kezén a legellentétesebb változásokon ment keresztül : fantasz­tikus meséket találtak ki róla, dicsérték, ócsárolták. Mindeddig talán Surányi Miklós közelítette meg legjobban sokrétű egyéni­ségét. (A nápolyi asszony. A halhatatlan ember.) Tiraboschi nyomán Galeotto magyar életrajzírója : Ábel Jenő kissé szigorú hozzá, nem is annyira tudományos, mint erkölcsi szempontból. H.-t azonban nem befolyásolja annyira Ábel, hogy meg ne látná Galeottóban a tipikus humanistát, és a szeretetreméltó bohémet. Ferdinando Gabotto kiváló Merula-monografiájába egy elég ter-I jedelmes Galeotto Marzio-életrajzot illesztett bele, mely nemcsak új adatai, hanem jellemzése miatt is figyelmet érdemel. Az ő Galeottója már nemcsak fecsegni szerető, mindig tréfálkozó humanista, hanem szenvedélyes, nagyskáláju, vulkanikus ter­mészet, különös, spekulatív lélek. Ezzel már közeledünk egyéni­ségének ismeretlen feléhez. Az igazi Galeotto nehezen hozzáférhető műveiben van elrejtve. Ez a Galeotto a természet vizsgálatát tartotta a legszebb emberi feladatnak és a tudatlanságot a leg-1 nagyobb bűnnek. Padova és Bologna az a két csillagászati köz­pont, ahol asztrológus-orvos barátaival averroista szellemben gondolkodó, vitatkozó társaságot alkotott. A tudománytörténet mindeddig nem tartotta számon, hogy Galeotto Marzio az új naprendszer kialakításában tevékeny (lehet, hogy döntő) szerepet játszott. Mint meggyőződéses asztrológus és Ptolemaeus tiszte­lője, nem tért le a geocentrikus világrendszer alapjáról. Mégis észlelte s ,,De promiscua doctrina" című művének tizennegyedik fejezetében s ezután írt minden egyes művében újból és újból kifejtette, hogy a nap és a többi bolygók között törvényszerűsé­gek állanak fenn. A nap irányítója és kormányzója a többi boly­góknak, nemcsak a fényt szolgáltatja : a napsugarak vonzó­ereje a bolygókat megszabott távolságban tartja s külön mozgá­sokat kényszerít reájuk. A reneszánszra vonatkozó kutatások leg­sürgősebb feladatai közé tartoznék feldolgozni Galeotto Marzio filozófiai tanítását, mint annak idején Domenico Berti tervezte,

Next

/
Thumbnails
Contents