Századok – 1932

Értekezések - DEÉR JÓZSEF: A Felvidék történetének újabb irodalma. I. 13

22 DEÉR JÓZSEF. analógia útján újabb törzsneveket gyártott. Ez az öt törzs kerül szerinte a morva törzs fejei által szervezett Nagymorva Birodalom fennhatósága alá, melynek jelentőségét szerzőnk a hagyományos cseh felfogás szellemében erősen túlbecsüli. A Nagymorva Birodalmat a magyar honfoglalás megsemmisíti, anélkül azonban, hogy ezzel a szlovák törzsek politikai szervezetét megbontaná. A 955-i augsburgi ütközet után Morávia cseh segítséggel felszabadul a magyar iga alól : a század második felében Pozsonyban és Nyitrában cseh fennhatóság alatt álló szlovák fejedelmek uralkodnak. A források és az irodalom ismerői számára szinte fölösleges hangsúlyoznunk, hogy sem Morávia 955 utáni felszabadulásának, sem a morvákon gyakorolt cseh fennhatóságnak, különösen pedig a feltételezett tót fejedelemségek létezésének elfogadható, forrásszerű bizonyítéka nincsen. Chaloupecky itt csupán azt az újabban Novotny által nagy apparátussal bizonyított1 cseh álláspontot fejlesztette tovább, melyet Bretholz és újabban R. Holzmann érdemben már megcáfoltak. Ibrahimibn-Jakub útleírásából, valamint a Piligrim-féle hamis, de éppen ezért a X. század végének állapotára igen jellemző oklevelekből kitűnik, hogy Moravia az egész X. század folyamán magyar uralom alatt állott, a Kárpátokon túli részek 1003-ban Lengyelországhoz, 1020 táján pedig Csehországhoz kerültek. Chaloupecky felfogásának alapjául az a cseh történetíróknál általános meggyőződés járul, mely szerint a X. századvégi cseh fejedelemség egységes államot, sőt Chaloupecky fogalmazásában birodalmat (ceská rise) alkotott. Bachmann, Bretholz, újabban pedig R. Holzmann ezzel szemben meggyőzően mutattak rá arra a tényre, hogy a mai Csehország a X. században sem etnikailag, sem államilag nem volt egységes.2 Ez az állapot tükröződik I brahim-ibn-Jakubnak említett útleírásában is, aki a csehekről szólva nem használ közös népnevet, hanem uralkodójukat Bumia, Baraga és Karakua (Buima Böhment, Baraga Prágát, Karakua pedig a mai Kislengyelországot jelenti) királyának, az országot pedig Boleszláv országának nevezi. Előadása utal azokra az ősi, már a VIII. századi úgynevezett Bajor Geográfusnál hagyományozott elemekre, melyekből Boleszláv dinasztikus állama összetevődött. Chaloupecky arról sem vesz tudomást, hogy ez a gyenge, belsőleg egyenetlen, a keresztény-1 Ceské dëjiny I. (Cseh történet.) Praha 1912. 2 R. Holzmann. Böhmen und Polen im X. Jahrhundert. Zeitschrift für Geschichte Schlesiens LH (1918) 8—9.