Századok – 1932
Értekezések - MISKOLCZY ISTVÁN: Anjou-királyaink reformjai és a nápolyi viszonyok - 306
an j ou-királyaink reformjai. 311 kapnak.1 Aki nem fizette meg a váltságdíjat, azt megfosztották birtokától.2 A hadijutalék kiállítására kötelezettek lajstromából megállapíthatjuk a nápolyi nemesség tagozódását is. Első helyen állanak a hercegek. Az Anjouk korában hercegi méltóságot csak a királyi család tagjai viseltek. A királyi hercegeken kívül a korona fővazallusai, az in capite feudatariusok a conti (grófok) voltak, kiknek birtokuk egy részét baronatusokra kellett osztaniok s a nekik alárendelt bárók voltak a feudatarii secundum quid. A bárók között találjuk a zászlósurakat (banderesi, bandueri), kik zászlajuk alatt legalább 50 fegyverest vezettek a harcba. A bárók után következtek a milesek s azután más servitium militare-ra kötelezettek. A báróknak legalább 20 uncia arany jövedelemmel kellett rendelkezniük, a kisebb jövedelmű nemesek csak egyszerűen feudatariusok. Az urak arra törekedtek, hogy minél több zászló viselje a címerüket s ezért a kötelezőnél nagyobb számú fegyverest is állítottak, sőt volt olyan úr, aki fejedelemhez illő sereggel jelent meg a mustrán.3 Károly Róbert ezt a szervezetet vette mintául, mely Nápolyban annyira bevált, a megvalósításban azonban a helyi viszonyokhoz kellett alkalmazkodnia. így például ő is megkövetelte a személyes szolgálat mellett a katonák kiállítását, de ezt nem fektethette a birtok jövedelmére, mert hazánk gazdasági tekintetben messze elmaradt Nápoly mögött. Ott meg volt szervezve a gabonakivitel, erős kereskedelmi tendencia volt észlelhető s így a birtoknak biztosítva volt a jövedelmezősége s mind erősebben lépett előtérbe a pénzgazdaság. Magyarország ezt a gazdasági fokot csak századok múlva érte el. Ehhez járul az intézménynek a magyar felfogással annyira ellenkező magánjogi jellege. Ezért a 1 „Qui omnes supradicti feudatarii apodixam accipiunt de adohamento soluto pro quolibet Castro eorum." Ex fasciculo 67. Lásd még C. De Lellis: I sunti del registro 1271 A di Carlo I d'Angio. Caserta. 1893. 48. 1. (890. sz._) és 49. 1. (894. sz.) 2 I. Károly megparancsolja a justiciarusnak, „quod procedat ad destitutionem baronum et feudatariorum pupillorum, mulierum et impotentum, que contumacia non solverunt adohamentum". Ex fasc. 2. 3 A hadügyre 1. Villám G. VIII. 55., 4. ós IX. 36. 2. -G. Giudice : Una legge suntuaria inedita del 1290. Napoli, 1887. 134—135.1.— Minieri Riccio : Genealógia di Carlo II. d' Angié. Arch. stor. Nap. VIII. 213. 1. és N. Vincenzio : Servizio militare de baroni in tempo di guerra. — Capasso B. : Sul catalogo dei feudi e feudatari delle provincie Napoletane. Atti della reale Accad. di Archeologia. 1870. IV. 50—52. 1.
