Századok – 1932

Értekezések - MISKOLCZY ISTVÁN: Anjou-királyaink reformjai és a nápolyi viszonyok - 306

312 miskolczy istván. királynak nagy tapintattal kellett eljárnia, hogy maga ellen ne ingerelje a nemességet. Ezek az okok tartották vissza Anjou-királyainkat a szigorúbb eszközök alkalmazásától és ezért alapította Károly Róbert törvényes rendelkezések helyett a magyar áldozatkészségére és büszkeségére rendszerét. Természetesen ezt ő is csak átmeneti állapotnak tekinthette, melyet utódai voltak hivatva továbbfejleszteni és amikor már gyökeret ver az intézmény, azt törvényes alapra fektetni, miként meg is történt. Károly Róbert a nagybirtokú nemesség áldozatkészségét igyekezett fokozni. Ε célból általánossá tette nálunk is a címert, melyet az úr zászlajára tétethetett és megengedte, hogy aki 50 katonát vezet a harcba, csapatát saját zászlaja alatt vezethesse. Az eredmény ugyanaz, mint Nápolyban. A gazdag urak, részint, hogy a király tetszését kiérdemeljék, részint hogy gazdagságukat fitogtassák, az áldozatkészségben egymást iparkodtak felülmúlni. így megtörtént, hogy egyesek erejükön felül is megterhelték magukat, mint pl. Nagymartom Nykkul, aki a király szolgálatában annyira eladósodott, hogy Izrael pozsonyi zsidótól volt kénytelen 70 talentumot kölcsönözni s rokonainak, kik lefizették adósságát, az oklevélben jelzett birtokok felét zálogba lekötötte. Hasonlóképen panaszkodik Keszei Miklós kalocsai érsek is, a fermói püspökhöz intézett levelében, hogy a hadiköltségek fedezésére el kellett adnia ékszereit (1357).1 Az úrnak, ki saját zászlaja alatt vezette csapatát, nálunk is zászlósúr (dominus banderiatus) a neve, csapata pedig zászlóalj (bandérium). Bandérium vagy banderia a barbár latinban vexillum jelentésű volt, ebből lett az olasz bandiera, mely a zászlót és átvitt értelemben a zászlóhoz tartozó csapatot jelentette.2 Innen nyerte az egész hadrendszer a banderiális hadrendszer nevet. Nagy Lajos korában a had jutalék terén már bizonyos szokás alakult ki, mert a jól értesült Villani Máté, ki adatait lehetőleg magyaroktól szerezte be, azt mondja, hogy ,,ősi szokások szabják meg a lovasok számát, kikkel minden báró vagy község szolgálja királyát, mikor hadba megy vagy háborút indít, úgyhogy mindenki tudja a számot és a szol-1 Fejér : Codex dipl. IX. 2218. 1. — Pór A. : A négy Miklós. Századok. 1902. 727. 1. 2 L. Piringer M. : Ungers Banderien etc. L. Th. 218. és köv. 1. Wien. 1810. és Jankó vies Ν. : lieber die Abstammung des Namens Bandérium. Hormayrs Archiv. 1824. (XV.)