Századok – 1932
Értekezések - JOÓ TIBOR: Zrínyi történetszemlélete és a barokk 261
ζ kinyi történetszemlélete és a barokk. 303 ilyennek nyomát sem látjuk.1 A barokk szellemtől a fejlődés gondolata idegen. Hiába volt oly bővében a pedagógiai elméletnek, nem ismerte a jellem fejlesztésének a célját, a feladatot nem a benső entetecheia kialakításában, hanem külső forma, kész konvencionális alkat ráhuzásában látta. A történetben sem ismerte fel az önmagából való fejlés tényét, hanem életét vagy egy kész és állandó szubsztancia akcióinak fogta fel, melyek folyamán az erőközpont nem változik és a mozzanatokat mechanikus-kauzális viszony fűzi össze, vagy epizód-sorozatnak, melyet közvetlenül egy külső hatalom dobál össze.2 Esetleg a két felfogás elegyedik. Ez a Zrínyi esete is. Nála a kauzalitás elismerését is láttuk, de általában a transzcendenciától függenek az események, készen várnak abban a megvalósulásra, nem kifejlenek, mint ahogy époszában sem fejlik voltaképen a cselekmény, hanem előre el van határozva az égben. A barokk hajlama a pusztulás és halál romantikájára azonban idegen Zrínyitől. Egész életműködése tettleges hitvallás a feltámadás, a megújulás lehetősége mellett, s történetfilozófiájának is ez a fő problémája. Miután a gonoszság esetenkénti győzedelmét megmagyarázta, azt veti fel, hogyan járhat szerencsével és diadallal a leigázott népből támadott hős a körülmények változatlan kedvezőtlensége mellett is. Zrínyi legszemélyesebb kérdése volt ez bizonyára. Nem nyughatott bele, hogy a magyarság, mely ugyan bűnei miatt nyert büntetésként sínyli a pogány török igáját, ebből az állapotból sohasem fog megszabadulni, hogy az ő nagy életevágya meddő marad a „dolgok 1 Meinecke i. m. 151. 1. Antonio Palazzónál — 1606-ban — véli felfedezni a modern historikus gondolkodásnak első felvillanását, amikor az a „raggione di stato"-ban valami személyfelettit, egy egységes és kontinuusz élőlénynek az eszes lelkét érzi meg. Ez azonban alighanem csak perszonifikáció, amilyenre Shakespearenél is rámutat Meinecke az i. h.-n, s éppen ezáltal gyökeresen különbözik az objektív szellem képződményeit személytelennek, távolról sem a természeti organizmusok analógiájára képzelő modern történetfilozófiától. Perszonifikációt, „Staatsengel" hitét az i. m. 171. lapján is találunk feljegyezve és Zrínyinél is olvashatunk „magyarországi géniusz"ról. (Hadtud. m. 140. 1.) A modern gondolat lényege éppen a benső, immánens fejlődés, minden perszonális transzcendencia közbenjötte nélkül. 3 V. ö. Flemming i. m. 405., 413., 416—7., 432. 11. és Joël i. m.. 389. s köv. 11. Cysarz i. m. 19. 1. Hübscher i. m. 797. 1. : a barokk mozgásképzete pergresszív, nem progresszív. Ezzel függ össze a barokk történetfelfogás panoramatikus volta is, melyre már Cysarz. nyomán rámutattunk.
