Századok – 1932

Értekezések - JOÓ TIBOR: Zrínyi történetszemlélete és a barokk 261

302 joó tibor. a progresszió első nagy mámora után — mint Spengler a XIX. század korlátlan haladáshitére — és a barokk idején egyenesen a mulandóság, a halál patetikus kultuszává fejlődik ki.1 A tételt már Macchiavelli is felállítja és W. JRehm hangsúlyozza, hogy ez a naturalisztikus felfogás a középkor természetfelettiségével szemben a firenzei politikusnál nem egyszerűen Polybios gondolatának a felújítása, hanem a korabeli események szemléletéből nyert belátás.2

Ugyanígy Zrínyinél. Elméletének tapasztalati forrásaira maga mutat rá, mikor Magyarország elhanyatlására utal, vagy arra, hogy a török birodalomnak attól kell tartania, hogy „a maga testének nagysága miatt szédelgést szenvedjen a feje". Ez az élesszemű megfigyelés készteti annak a hangoztatására., hogy a legkedvezőbb pillanat a török elleni támadásra elérkezett. Elmélete szerint a fejlődés egy maximális ponton hanyatlásba megy át, a túlérettség a romlás csiráját rejti magában. ,, . . . bizonyára azok az országok, a kik nagyok és rettenetesek, nem mindenkor állandósabbak ... a birodalmak, a kik a magok hatalmának a virágjában vannak, nem messze vannak az eséstül és az magok veszedelmétül." S naturalisztikus hasonlatot is sző be az érett gyümölcsről és az emberi szervezetről. De ezt a jelenséget reálisan meg is fejti. A gazdagsággal és a hatalommal a kényelem, elpuhultság, elbizakodottság, bujaság jár együtt, s „ebben a fatalis occasioban" „vetve találja az ágyat" az idegen hódító. A teodiceisztikus magyarázat nem marad azonban el : Isten az ő szándékát megsegíti és veszni hagyja a megromlott népet. Nem mintha a gonoszságot akarná igazolni, „magasztalni és elővinni", hanem az erkölcstelenné vált birodalmat bünteti ilyen módon, s így egy önmagában jogtalan támadást az igazság sérelme nélkül szabadjára engedhet. Ebből a fordulatból, az isteni hatalom közbevetéséből láthatjuk, hogy ez a felvillanó organisztikus szempont mindössze egy tapasztalati belátás lerögzítése, mely a barokk ember szemléletében meg sem állhat transzcendens magyarázat nélkül és semmi vonatkozása sincs a modern evolúciós történetszemlélethez. A modern gondolkodás a tényből magából fejti ki a magyarázatot és jut a fejlődés, az organikus változás gondolatára. Zrínyi korában, Giambattista Vicoig 1 L. hozzá F. Strich i. m. 29. 1. Hübscher i. m. 628. s köv. 11 Flemming i. m. 439. 1. Rendszeresen ismerteti W. Rehm : Der Todesgedanke in der deutschen Dichtung vom Mittelater bis zur Romantik 1928. 3 Der Untergang Roms im abendländischen Denken, 1930.