Századok – 1932

Értekezések - JOÓ TIBOR: Zrínyi történetszemlélete és a barokk 261

zrínyi történetszemlélete és a barokk. 297 szükségességének meggyőződésével, miután önmagában is fejlett volt az ész éles, hideg, szilárd és hajlékony ereje. A virtust és vitézséget nem tudta hát oly könnyen egyértelműnek venni. Maga bevallja kételyeit : „Én nem tudom miképen azt a szót magyarul nevezni : Virtus . . . Virtus a vitézség, virtus az álhatatosság, virtus az okosság, egyszóval minden jót teszen a virtus".1

A katonai kiválóság eszerint csak egyike az erényeknek. Sőt tovább megy. A vitézséget nemcsak a mai jelentésében használja, mint személyes tulajdonságot, hanem a harcot és hadtudományt is érti alatta,2 s természetesen meggyőződése, hogy „az egész mesterségek között, kiket az emberi társaság feltalált, legtündöklőbb, becsületesebb a vitézség", de mikor a vitéz lelkialkatáról, s e hadművészet elveiről értekezik, jóformán minden értelmi és erkölcsi kiválóságot sorra vesz és ezek teljességét kívánja a „vitéz hadnagy"-tól, mert a vitézség „ex perfectione virtutis jön", tehát a vitézség mint életforma nemcsak a vitézséget mint tulajdonságot kívánja, hanem más virtusokat is.3 Példányképéről, Mátyás királyról írva idézi Bonfinius jellemrajzát, hogy rámutathasson a király sok-sok jeles tulajdonságára, mert „nem csak egy lelki jószág teszi az embert fényessé. Nem is lehet oly virtus e világon, az ki csak maga felemelje és érdemessé tegye az embert, sokaknak kell ottan concurrálni."4 A vitézség és virtus mellett gyakran használ még egy harmadik kifejezést, az „emberség"-et. Ε fogalom vonásai ugyanazok, mint a másik kettőé, erőteljes akciózitás, hősiesség, elszántság, tántoríthatatlanság, önfeláldozás és körültekintő eszesség. Különösen nevezetes a szenvedélytelenség hangsúlyozása : „nem haraggal, nem bosszúsággal, hanem ésszel és emberséggel kell hadakozni".5 Általában ez az emberideál nagyon is „tökéletes". Nyomát sem lehet felfedezni benne gyengédebb és finomabb, melegebb és intimebb érzéseknek. Tudjuk, hogy nem voltak ezek sem idegenek Zrínyitől, de úgy látszik, ezeket csak olyan partmenti virágoknak tekintette, melyek maguktól megteremnek az igazi 1 U. o. 298. 1. Az erények jellemző háromságát én húztam alá. 2 U. o. 156. 1. : mesterséges vitézség : hadtudomány. V. ö. 359. 1. 3 U. o. 195. s köv. 11. v. ö. 340. 293. 11. 4 U. o. 162—4. 11. 5 U. o. 249., 293., 158., 159.11. Igen plasztikus a Zrínyiász ötödik énekében Zrínyi buzdító beszéde várnépéhez.Ebben felsorolja a kívánt erényeket, hogy „mindenképen emberek s vitézek" legyenek.