Századok – 1932

Értekezések - JOÓ TIBOR: Zrínyi történetszemlélete és a barokk 261

284 joó tibor. kauzalitásának felismerését többé nem lehetett megsemmisíteni. Nem lehetett visszatérni egyszerűen a változatlan régi magyarázathoz. Két út kínálkozott. Az egyik a tiszta racionális-kauzális, panteisztikus, melyet Giordano Bruno, Campanella és Bacon képvisel, s Leibniz-on keresztül Hegel-ig, az ideálizmusig és romantikáig, sőt máig követhető. A másik a teodicea megoldási kísérlete, mely a középkorét eleveníti fel, illetve tartja meg, de figyelembe véve a modern kívánalmakat. Ε két heterogén elem a végső összeolvadás lehetetlenségével küzdve feszül egymásnak. A sorsszerűség tényét elismeri, de kormán y kerekét Isten kezébe adja. Ez a ,,kézbeadás" azonban nem abszolút, hanem a tipikus barokk antitézissel terhelten számos hátsóajtót nyit meg individuális és naturális befolyásoknak, melyeket bonyodalmas kazuisztikával igyekszik igazolni. Végeredményében két feladatot ró az emberre benső antitézisének megfelelően. Az egyik az, hogy erényességgel érdemeljük ki a sorsintéző Isten jóakaratát, s bízzunk benne, a másik pedig az, hogy miután Isten titkos rendelését nem ismerhetjük, lelkiismeretünk és belátásunk szerint intézzük dolgainkat, küzdve a viszonyok, azaz a sors ellen is, mintha csak ránk volna bízva teljesen, így Isten segítségére is számíthatunk. Zrínyi történetfilozófiája ehhez az irányhoz tartozik.1 Legelőször erős individualizmusát állapítsuk meg, mert minden továbbit ez magyaráz. Ez az individualizmus világosan kitűnik eposza csataképeiből : csupa párviadal, hol minden az individuumon fordul meg, vagy olyan hőstettek, hol a magános vitéz halomra vágja az ellenség személytelenül elhulló tömegeit. A tömegről, annak megbízhatatlanságáról, ingatagságáról igen lenézően nyilatkozik a Zrínyiászban (XII. 66.), s ide tartozik a korabeli magyar katonaságot illető véleménye is. Éppen elegendő tapasztalatot szerezhetett, melyek veleszületett individualizmusát erősí-1 A fortuna-ról a barokk szemléletben részletesen ír Müller i. m. 115.és köv. 11.a könyv végéig számos helyen és Deutsche Dichtung von der Renaissance bis zum Ausgang des Barock c. tanulmánya utolsó fejezetében a Walzel-féle Handbuch der Literaturwissen -schaft-ban, továbbá W. Flemming : Die Auffassung des Menschen im 17. Jahrhundert, Deutsche Vierteljahrsschrift für Literaturwissenschaft und Geistesgeschichte 1928. 425. és köv. 11. ; a tanulmány a legkitűnőbb teljes rendszeres összefoglalás. Balogh Ármin a Novum Organum magyar fordításában Bacon ösztönzésére is gyanakszik a Macchiavellié mellett Zrínyi szerencse-elmélete körül. Filozófiai írók Tára. VII. kötet, 1885. 123. 1.