Századok – 1932

Értekezések - DEÉR JÓZSEF: A Felvidék történetének újabb irodalma. I. 13

16 DEÉR JÓZSEF. középkori részének a XIII. századi településre vonatkozó alaptétele heves ellenkezést váltott ki a csehországi németség történetíróinál. A. Bachmann,1 majd utána Β. Β rethol ζ2 és mások a német kontinuitást iparkodtak bizonyítani. Ε probléma körül alakult ki a cseh történetírásnak ma is uralkodó, elsősorban forrásközlő és részproblémákat vizsgáló pozitivisztikus irányzata, melyet azonban a nemzeti mozgalommal fennálló igen szoros kapcsolat jellemez. Az addig kétnyelvű prágai egyetem 1882-ben kizárólag csehnyelvű nemzeti egyetemmé alakul, melyen Jaroslav Göll és Josef Emier — az újabb cseh történetírás megteremtői — modern forráskezelési technikára és feldolgozásra tanító szemináriumot szerveztek. A nemzeti egyetem tanárai az úgynevezett fiatal cseh mozgalomban vezető szerepet visznek. Göll és Emler tanártársa, Masaryk Tamás fogalmazza meg a szociológiailag megalapozott cseh demokrácia alaptételeit és a történetírás fejlődésére és témaválasztására elhatározó módon ekkor mutat rá a huszitizmusra, mint arra a tényezőre, melynek a nemzet megmenekülését köszönheti. Miként a mult század utolsó negyedének magyar történetírásában az elsősorban függetlenségi harcokként felfogott erdélyi fejedelmi és magyarországi rendi mozgalmak kötik le csaknem kizárólag a kutatók figyelmét, akként válik a cseheknél a huszitizmus tanulmányozása a történetírás legsajátosabb, a közvélemény széles köreinek érdeklődésére számító munkaterületévé. A „nemzeti céloknak e tudományos módszerességgel történő megállapítása" (Susta), a történetírásnak kifejezett magistra vitae szerepe adja meg a napjainkig terjedő pozitivista alapszínű cseh történetírás jellegét. Mellette csak a legújabb időben, elsősorban a műtörténész Dvorák munkásságában kezd szerephez jutni egy más értékháttérrel dolgozó történetszemlélet. A cseh történetírás további jegyeit vizsgálva, elsősorban annak letagadhatatlan német jellege szembeötlő. Nagy irányváltozásai mind német egyetemeken nevelkedett tudósoktól indultak ki. Szerepe van e tényben a csehországi német történetírásnak is, mely az állandó polémia során a maga német és osztrák iskoláját kényszerítette az ellenfélre. A cseh történetírás képviselőinek gépies biztonságú forráskezelése és széleskörű irodalmi erudíciója valóban a legjobb német iskolára emlékeztet. Európa nagy nemzeteinek történetírása közül kevés dicsekedhet a bibliográfiai feldolgozásnak azzal 1 Geschichte Böhmens. I—II. Gotha 1899, 1905. 2 Geschichte Böhmens und Mährens bis zum Aussterben cler Premysliden, 1306. München—Leipzig 1912.