Századok – 1932
Értekezések - JOÓ TIBOR: Zrínyi történetszemlélete és a barokk 261
264 joó tibor. háttérbe szorult hosszú időn át egy nála sokkal gyengébb költő művei mellett, politikai pályája is a második helyen ért véget, a nádorságot elzárták előle, nagy nemzetreformátori törekvése, melyre egész életét feltette, puszta ábránd maradt, utolsó nagy, vakmerő, mindent kockáztató lendületéből az akció-lehetőséget adó hatalom felé csak egy balsikerű összeesküvés született örökségképen, magában egyesítve mindazokat a vonásokat, melyeket ő sohasem szűnt meg a magyar levetendő hibáiként ostorozni, és beteljesedett végzete ott az erdőmélyen az elhagyatott küzdelemben a vadkannal, az állattal, melyet egyszer maga állított a vitéz elé követendő példaként tragikusan jóslásszerű szavakkal : ,,ha vadászok kergetik, megáll és holtig nagy merészséggel oltalmazza magát."1 Ez a korai, nyomorúságos, oktalan halál, véletlen és képtelen halál, mint Wesselényi jellemezte,2 a szó szoros értelmében végzete beteljesülése volt, azé a gonosz végzeté, mely egész életében gúnyosan keresztülhúzta számításait, s végül még halála módjával is megcsúfolta vágyait, melyekkel a dicsőséges elmúlást sóvárogta, ,,mert egy szép halál az egész elfolyt életet megfényesíti", és ama tételét, hogy az életet nem szabad hiába kockáztatni, hanem „tartozunk őrizni . . ., valameddig lehet tisztességgel arranézve, hogy hazánknak többet szolgálhassunk".3 Életcélját az idő, a körülmények szülték, de egyben meg is akadályozták megvalósítását. Nemzete nyomorúsága ösztönözte és az is állta útját. Erőinek semmi lehetőség nem nyílott és e nagy erőkkel arányban nem álló féleredményekbe vesző élet tragikumát kellett hordoznia, s egy pusztán potenciális nagyság határozatlan körvonalait hagyni nemzete emlékezetére. A másik metodikai követelmény, hogy a historikus, miután tárgya struktúrájának helyes arányait látja, felismerje e struktúra megjelenési formájának, történeti mivoltának forrásait, mert csakis így értheti meg. A pozitivista módszer a szellemi alkat eredetét a közvetlen hatásokban kereste. Az irodalmi műveket előszeretettel elemezte egészen apróra, hogy felderítse egy-egy gondolat forrását, sőt lehetőleg a mondatok egybevetéséig ment. Az ilyen tanulmány igen becses, sok felvilágosítással 1 Hadtudományi munkáinak Rónai-Horváth-féle akadémiai kiadása 357. 1. 2 Idézi Löcsey Mária : Zrínyi halála. Irodalomtörténet 1912. 455. 1. 3Hadtud. m. 360—1. 11. v.ö. 173—4., 210—1., 266—7., 357—8.11.
