Századok – 1932

Szemle - Lampérth Géza: A pápai református főiskola története (1531–1931). Ism.: Wiczián Dezső 232

232 szemle. sütőház, konyha és csapszék is. Az összetoldozott öreg városházát a XVIII. század végére már erősen megviselte az idő s a tanács 1780-tól kezdve többször kérvényezte a kamaránál új városháza építésének engedélyezését. Több terv készült, de az építkezés, részben a város kedvezőtlen anyagi helyzete, részben a kamara „akadékoskodó gyámkodása" miatt, csak 1835-ben indult meg. Z. tanulmányát Debrecen múltjának kitűnő ismerete s a levéltári források gazdagsága jellemzi, bár az utóbbi a szentjóbi konvent s a kamara levéltárának idevonatkozó adataival az Országos Levéltárból még gyarapítható lett volna. Szabó István. Lanipérth Géza: A pápai református főiskola története 1531— 1931. Dr. Antal Géza előszavával. Pápa, 1931. A főiskolai nyomda kiadása. 202 1. és 30 fényképmelléklet. Gulyás József: A sárospataki ref. főiskola rövid története. Sárospatak, 1931. 56 1. Mindkét munka a címekben említett főiskolák keletkezése háromszázadik jubiláris évfordulójának köszöni megjelenését. Ez a körülmény határozza meg inkább népszerű, mint, tudományos jellegüket is. L. ugyan a felhasznált források és irodalom feltüntetésével, de mégis népszerűbb, jól élvezhető formában adja elő a főiskola külső és belső történetét, melynek utolsó évtizedeihez személyes reminiszcenciák is fűzik, így főleg a nagyközönség érdeklődését elégítheti ki az elbeszélés elevenségét illusztrációkkal is fokozó kis munka, anélkül, hogy lényegesebb új problémákat és eredményeket nyújtana. G. viszont nyilván Marton Jánosnak még csak részben megjelent nagyobb történeti munkáját akarja pótolni ezzel a „népszerű modorban összeállított" füzetével. Csakhogy az adatoknak ez a száraz, krónikaszerű összezsúfolása nem nevezhető népszerű modornak s még kevésbbé elégítheti ki a tudományos igényeket, miután a főiskola problematikussá vált alapítási idejének megállapítását meg sem kísérli, amellett a bosszantóan sok sajtóhiba olykor még az adatok ellenőrzését is lehetetlenné teszi. Csodáljuk, hogy a jónevű szerző ilyen tanulmány kiadására vállalkozott. Wiczián Dezső (Sopron). Aull Otto : Eisenstadt. Ein Führer durch seine Geschichte und Kunst. Eisenstadt, 1931. XIV—128 l.-f XVI 1. képmelléklettel. — Érdeme e könyvnek, hogy a Kismarton múltjára vonatkozó sokféle és nehezen hozzáférhető újságcikk és kisebb értekezés adatait öszszesíti ; de mivel önálló levéltári kutatásokat Aull nem végzett, ez okból nem is tudta kiküszöbölni azokat a tárgyi hibákat, amelyek Kismarton politikai történetében előfordulnak. Hogy pl. csak néhányat említsek, Sopront 1532-ben a törökök nem foglalták el, a zsidókat nem utasították ki Magyarországból 1526-ban és túlzás az ellenreformáció diadalát is Kismartonban az Eszterházy-családnak tulajdonítani, mert az már 1622-ben, amikor Eszterházy Miklós zálogjogon Kismarton várát a város kivételével elnyerte, befejeződött. Érre nézve éppen a soproni polgárkönyvek szolgáltatnak bizonyítékot, így 1617-ben és 1618-ban számos polgár hagyja el ,,wegen der Religion" Kismartont és szerez polgárjogot Sopronban. Dicsérettel kell megemlíteni Aull tárgyilagosságára való törekvését, bár ez nem mindig sikerült, és néhol önellenmondásokba is keveredik, mint az elzálogosítás kérdésében. Mindenesetre biztató jel ez arra nézve, hogy a szerző szerkesztésében megjelenő „Burgenland" folyóirat magyarellenes irányzatában kedvező változás várható. A könyv többet nyújt, mint amennyit egy kalauztól várni