Századok – 1932

Szemle - Zoltai Lajos: A debreceni városháza négyszázéves története (1531–1931). Ism.: Szabó István 231

szemle. í 231 Ellenzéki Kör s az ennek mozgalmaiba az ifjúsággal együtt csak későn bekapcsolódó Petőfi viszonyának párhuzamosításához, a történeti forráskutatás eszközei, a szerző érdemes munkájának tanusága szerint, bár érdekes, de csak töredék-adatokat szolgáltatnak. Szabó István. líáró Mednyánszky Cézár emlékezései és vallomásai az emigrációból. Fordította : Óvári-Avary Károly. Budapest, 1930, Singer és Wolfner. 238 1. Mednyánszky, a honvédhadsereg tragikus sorsú tábori főpapja 1857-ben, halála előtt néhány hónappal, papírra vetette hányatott életének történetét. Emlékiratán, melyet menekült társai 1858-ban Londonban angol nyelven adtak ki, bizonyos fáradtság érezhető. Ezért s minthogy a visszaemlékezések a közvetlen, friss benyomásokat megörökítő naplófeljegyzéseknél természetszerűen halványabbak, a stílus helyenként nem elég eleven, a cselekvény azonban annyira érdekes, Mednyánszky bujdosása, szenvedései, a sorozatos szerencsétlenségek — melyek végül is öngyilkosságra kényszerítették —- annyira megragadják az olvasót, hogy e munka, a fordítás megjelenése óta, már regényt is inspirált (Sárközi György : Mint oldott kéve). S bár a feljegyzések — Mednyánszky életrajzát kivéve — általában a forradalom s az emigráció történetéhez kevés tárgyi adatot szolgáltatnak, élénken visszatükrözik azt a lelki állapotot, hol bizakodó, hol csüggeteg hangulatot, melyben a menekültek bizonytalan sorsuk elé néztek s a helyzetük megoldását hozó változást a múló évekkel fokozódó türelmetlenséggel várták. — A fordító a szereplőknek az angol kiadásban jórészt csak betűkkel jelölt vagy elhallgatott neveit megfejtette, a szöveget helyenként összevonta, rendezte, jegyzetekkel ellátta, illetőleg a megértést előmozdító magyarázó megjegyzésekkel kiegészítette. Varga Endre. Zoltai Lajos: A debreceni városháza négyszázéves története. Iő3l—1931. Különlenyomat a Debreceni Képes Kalendárium 1932. évi folyamából. Debrecen, 1931. 4°, 32. 1. Harmincra rúg azoknak az önálló műveknek és nagyobb tanulmányoknak a száma, melyekben Z. három évtized óta Debrecen város történelmének egy-egy kérdését feldolgozta. Debrecen az újkori gazdaság- és társadalomtörténetben sok tekintetben sajátságos szerepet töltött be s Ζ. nagy érdeme, hogy — megkiizdve a vidéki történetírói műhely fogyatkozásaival —• ez a szerep már jórészt megvilágítva áll előttünk. Példaadó munkásságából a helytörténeti kutatás számos elvi és gyakorlati —- részben még a jövő kívánalmaként fellépő — tanulsága is levonható. Legújabb kis tanulmánya szerint az első debreceni ,,tanácsház"-ként (domus senatoria), a mai városháza helyén állott egykori Tar-ház ismeretes, melyet a főbíróságot viselt Tar András 1527-i végrendeletében misealapítványként a szentjóbi pálos szerzeteseknek hagyományozott. A házat a barátoktól már 1531-ben megvásárolta a város, de az adásvétel később vitássá tétetvén, 1580-ban kénytelen volt újból megvásárolni. Z. nyomról-nyomra kimutatja a város elöljáróinak a tanácsház kibővítése céljából eszközölt újabb és újabb házvételeit. A növekedő adminisztráció hivatali helyiségein kívül ez összefüggő, külsejét alig változtatott épülettömbben helyezték el az archívumot, a tömlöcöt s a tipográfiát is, de volt még itt, szintén a főbíró és a tanács rendelkezésére, főző-,