Századok – 1932

Szemle - Tencajoli O. F.: Andrea II. Re d’Ungheria ricordato a Malta in un affresco del Palazzo Magistrale. Ism.: Tóth László 225

SZEMLE. 225 magyar király-portrét, amelyet ma a Magyar Nemzeti Múzeum őriz, s amelyet Gerevich Tibor Szent Istvánénak állapított meg. Könyvének legterjedelmesebb része a mai, a régi romok felett a XVIII. század első felében felépített bárok székesegyházzal foglalkozik. Művének célja és terjedelme miatt nem ad módszeres kutatásokon alapuló műtörténeti méltatást, hanem csak a templomnak és műemlékeinek vázlatos leírását, bár több helyen hivatkozik eredeti levéltári kutatásaira is. Helyes volna, ha a templom építésére és berendezésére vonatkozó levéltári anyagot teljes egészében közzé tenné, mert jelentős adat volna ez is a magyar bárok történetéhez. W. munkája jól sikerült kísérlet egyházi műemlékeink népszerű ismertetésére, amelyben azonban a szakember is talál egy és más megjegyzésre méltót. Tóth László. Tencajoli, Oreste Ferdinande: Andrea II. Re d'Ungheria ricordato a Malta in un affresco del Palazzo Magistrale. (Archivio Storico di Malta, 1930. I. 4. 330—5. 1.) A János-lovagrend máltai nagymesteri palotájában — amelyet Giovanni Levesque de la Cassière (1572—81) építtetett — egy freskó van, amely azt a jelenetet ábrázolja, amidőn II. Endre a lovagrend tagjává felvétetik. T. megállapítása szerint a kép a leccei Matteo Perez műve, tipikus barokkalkotás és a művész kevésbbé kvalitásos művei közül való. T. említi Jacomo Bosio nyomán (História della Sacra Religione e Illustre Militia di San Giovanni Gerosolimitano, Róma, 1626) II. Endrének a lovagrend szentföldi házai javára tett adományait, de ezek az adatok már ismeretesek, legutóbb Reiszig Ede foglalkozott velük. (A jeruzsálemi Szent János-lovagrend Magyarországon, Budapest 1925. I. 33—5. 1.) ' Tóth László, Berzeviczy Alberto: Beatrice d'Aragona. A cura di Rodolfo Mosca. 1931. Edizioni „Corbaccio'', Milano. 8°, 375. 1. R. Mosca, aki néhány jó magyar könyv olaszra való átültetésével már eddig is rászolgált elismerésünkre, fordította le B.-nek Beatrix királynéról 1908-ban megjelent művét. A fordítást Berzeviczy markáns arcképe vezeti be, melyet Mosca Heinrich Gusztáv nyomán rajzolt meg. Az összevont szöveg elárulja, hogy a fordító nem hagyta figyelmen kívül a mű korábbi francia kiadását. Sajnálatosan a magyar, illetőleg a francia szövegből fordítja vissza azon eredetileg olasz idézeteket, melyek pedig eredeti szövegezésben a fordító számára is hozzáférhetők voltak a Mátyás-kori Diplomáciai Emlékekben és a Beatrix-Okmánytárban. Ennek következtében a quattrocento és cinquecento missilis-és memoire-irodalmából vett idézetek nem felelnek meg a forrásszövegnek, sőt a „buon secolo" stílusának naívságát és természetes báját napjaink beszédmodorával cserélik fel, úgyhogy az egykorú szereplőket ily módon beszéltetni nemcsak helytelen, de anakronisztikus is. Eljárásának a fordító különösen a 206-ik lapon vallotta kárát, hol Machiavelliből (Mandragola, II. felv. 2. jel.) egy közmondást a magyar vagy francia szöveg alapján ad vissza („Ho la stessa confidenza in te quale ne ha un ungherese nelte sue spalle holott a forrásban, a princeps editio-t követő kiadások szerint, „Ho più fede in voi ehe gli Ungheri nelle spade" lectio olvasható. (Ezen érdekes közmondásban valószínűleg nemcsak a „nelle sue spalle", hanem a „nelle spade" variáns is lapsus, „nello Spano" helyett, úgyhogy igazi formája így volna : „Ho più fede in voi che gli Ungheri nello Spano", vagyis : „Több bizalmam van bennetek, Századok. 1932 IV-VI füzet. 15