Századok – 1932

Szemle - Juhász László: Bartholomaeus Fontius; Epistolarum libri III. Ism.: Huszti József 226

226 SZEMLE. mint a magyaroknak az Ispánban." Ε szerint az „Ispán" kitétel, valamint az egész közmondás, a firenzei származású Ozorai Pipo (Filippo Scolari detto Spano) temesi főispánra vonatkoznék, mint ahogy ismeretes, hogy ilyen közmondás valóban járta Machiavelli szűkebb hazájában. V. ö. Domenico di Guido Meilini, Vita del famosissimo Capitano Filippo Scolari, chiamato Pippo Spano. Firenze 1606, p. 64—65 : „(Scolari) fu tanto stimato dagli Ungari; che in lui solo confidando, ogni grande impresa ardivano di tentare. Onde venne in proverbio, et ancora oggidi (benche corrottamente) per certi si usi di dire, quando altri voleva, ο vuole mostrare di avere in alcuno, ο in alcuna cosa, gran confidenza e sicurezza : Tu hai più fede nel tale, ο nella tal cosa, che non avevano gli Ungari nello Spano.") Egyébként Mosca fordításáról nem habozunk elismerni, hogy könnyen folyó s eleven stílusával hathatósan érzékelteti B. előadását. A fordítás, ha összevontan is, lényegében változtatás nélkül adja a huszonhárom évvel előbb megjelent könyv anyagát, amelynek dicséretére szolgálhat, hogy általában nem is szorul semmiféle igazításra. Csupán teljesség kedvéért egészítem itt ki forrásait az 1517— 1519-ben Magyarországon járt Giovanni Girolamo Monteferrato diáriumával, melynek alkalmi s könyvárusi forgalomba nem került kiadása (Per le nobilisaimé nozze Naglianti—Lanté. Coi Tipi di Paolo Ripamonti Carpano, Milano, 1843.) elkerülte B. figyelmét, holott a könyvében tárgyalt problémák némelyikét illetőleg érdekes felvilágosításokat tartalmaz. Ezek között különösen meglepő Ippolito d'Esté bíboros Magyarországon aratott érdemeire való emlékezés, melyeket B. kétségbe vonni látszik, mivel róluk csupán Celio Calcagnini emlékbeszédéből volt tudomása, akinek idevonatkozó adatait pedig Huszti Józsefnek (Corvina, 1922 évf. 63—68. 1.) sikerült valószínűsíteni. Sajnos, az olasz kiadás nem értékesíti sem Huszti, sem Gerevich Tibor (u. o. 1921. évf. 48—52. 1.) tanulmányait, holott már azok is előnyösen módosították a bíboros javára, B.-nek Ippolitóról adott szigorú jellemzését. Újdonságként hozza a könyv Boltraffionak a budai kir. palotában levő Mátyás-portréját, melyről immár megállapítható, hogy Mantegna után készült, s ugyanolyan viszonyban van eredetijével, mint Cristoforo dell'Altissimo és Rubens hasonló típusú másolata. A Corbaccio már több magyar szerző kiadásával is lekötelezett minket, s így legfeljebb csak sajnálkozhatunk a rossz papír és a reprodukciók tökéletlensége miatt ; mindamellett örvendetes, hogy B. könyve, habár rövidre fogva, végre olaszul is megjelenhetett, mert bizony francia fordítása, mint Malaguzzi-Valeri nagy műve (La corte di Lodovico il Moro) is tanúsítja, az olasz irodalmi köztudatban észrevétlen maradt. Bánfi F. Ferenc (Assisi). Juhász. Ladislaus: Bartholomacus Fontius, Epistolarum libri III. (Bibliotheca Scriptorum Medii Recentisque Aevorum, Saec. XV XVI.) Bp., 1931. X, 81 1. Ara 7 P. Néhány szót kell előrebocsátanom a serozatról, melyben Bartolommeo délia Fonte levelei először látnak napvilágot. A sorozatot Juhász László indította meg, ő maga szerkeszti, az eddigi füzeteket ő maga adta ki s a kötet hátlapján felsorolt további munkák kritikai kiadására (közöttük van Anonymus Gesta-ja és Ransanus Epitoma-ja) szintén a fiatal szerkesztő-szerző vállalkozott. Megemlíthetem azt is, hogy e kiadványok költségeit Juhász egymaga viseli. Ha még hozzáteszem, hogy Juhász ezen a